Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
kristály crystal
kristály ta... crystallife...
kristály- crystal
kristály- crystalline...
kristálycsí... seeding
kristálydet... crystal
kristálydís... crystal
kristályfiz... physical mi...
kristálygöm... crystal
kristálygöm... crystal-gaz...
kristálykép... crystalloge...
kristálykép... crystalloge...
kristálymér... crystallome...
kristálymér... crystallome...
kristálynéz... crystal-gaz...
kristályos crystal
kristályos crystalline...
kristályos ... crystal-set...
kristályosí... to crystall...
kristályosí... crystalliza...

Magyar Magyar Német Német
kristály Kristall (r...
kristályüve... Kristall (s...

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Kristály

szabályos, sík lapoktól határolt egynemü, vagyis homogén összetételü szervetlen test, melynek alakja és anyaga között benső, törvényszerü összefüggés van. Újabb időben különféle észleletek arra a feltevésre vezettek, hogy a külső szabályos alak nem okvetlenül szükséges sajátja a K.-oknak és hogy a szilárd összefüggés sem tartozik okvetetlenül a K. forgalmához, észlelvén folyékony K.-okat is. Ezért egész tudományosan a K. fogalmát ugy definiálják: olyan egységes összetételü test, melynek anyagát összetevő molekulái bizonyos szabály szerint vannak elrendezve és amelynek fizikai sajátságai annak következtében a párhuzamos irányokban ugyanazok, a különbözőkben eltérők. Szemben áll a K.-lyal az alaktalan test. (L. Alaktalan.) A K. a szerint, amint a természetben képződött, avagy mesterségesen, laboratoriumban valamely anyagnak kristályosítása folytán állott elő, lehet természetes és mesterséges K. A K. mindig akkor képződik, midőn valamely anyag mozgó állapotából mozdulatlan, vagyis merev állapotba jut, vagyis a gáz- vagy gőzállapotból, illetőleg folyós állapotból a szilárd állapotba. Igy képződhetik K. szublimáció által (vulkáni vidékeken), vagy midőn két gáz vagy gőz ugy hat egymásra, hogy nem illanó test az eredmény, mely szilárd alakot ölt (lávában vagy vulkáni kőzetek hasadékaiban gyakori vasfény K.-ok viz-, gőz és vasklorid egymásra való hatása következtében képződnek); vagy az izzón folyós test lassu lehülése alkalmával; két folyós testnek egymásra való hatásakor; oldatbó az oldó anyag elpárolgásakor, vagy pedig az által, hogy egy más anyag az oldatban levő anyagot kicsapja, kristályosodásra kényszeríti. A K. részecskéi kivülről rakódnak egymás mellé és építik fel a K.-t. Mivelhogy az egymás mellé sorakozó molekulák a már lerakódottakkal pontosan egyforma helyzetüek, a K. alkalmas körülmények között bármikor megnagyobbodhatik és anyaga a K. egész tömegében mindenkor egynemü marad. A K. a természetben vagy lebegve képződik ki, amidőn a közeg, melyben kiképződik, mozgó és egyre lehetségessé teszi azt, hogy a K. minden irányban tovább nőhessen; avagy ülve, amidőn valamely szilárd alapon képződik ki. Az első esetben (a lebegő K.) a K. egészen képződik ki és az anyag, amelyben képződött (az anyakő), az körülfogja, neve benőtt K. A második esetben (ülő K.) az anyakőhöz nőtt és csak egyik végével képződhetett ki, neve: fennőtt K. (l. o.). A K.-ok tulnyomó számban fennőttek. A K. tökéletes és szabályos kiképződésekor a feltételek, hogy elegendő anyag legyen kiképződéséhez, valamint elegendő hely és idő. A bennőtt K.-ok a két végükön egyformán vannak kiképződve. Kivételt képez az a rendellenesség, amidőn a K. az egyik végén másképen van kifejlődve mint a másikon, mely tulajdosnág az u. n. félalakuság v. hemimorfizmus (l. o.).

A K.-on a lapokon kivül megkülönböztetünk: élt, vagyis azt az egyenest, melyben két lap találkozik: a csúcsot, melyben legalább 3 él vagy lap közösen találkozik. A K.-t nem sík lapjainak alakja és nagysága jellemzi legjobban, hanem az a szög, az u. n. élszög, amelyet két-két lapja egymással képez. A lapok alakja és nagysága több-kevesebb anyag esetleges lerakódásától függ és igy azok változók, sokfélék lehetnek egyazon K.-on. A természetes K. egynemü lapjai ritkán vannak egészen egyformán kiképződve. Az egyik lap nagyobb (közelebb van a K. középpontjához), a másik kisebb; az egyik ilyen alaku, a másik amolyan. Az ilyen, ugyszintén még sok egyéb tökéletlenség a kiképződésben a legtöbb természetes K.-on észlelhető. De bármily tökéletlen legyen a kiképződés, bármily torzult is a K., minden körülmény között változatlanok, egészen törvényszerüen állandók a lapok képezte élszögek. Azért felette fontos a K. megállapításában, meghatározásában az élszögek mérése, melynek eszköze: a goniometer (l. o.). Ha valamely K. lapjait tökéletesen egyenlő alakuaknak és nagyságuaknak képzeljük, ideális K.-alakot kapunk, amelyeket a természetes ásvány-K.-oknak alakjai annál jobban közelítenek meg, mennél egyenletesebben történt kiképződésük. A papirosból, üvegből, gipszből, csillámból vagy más anyagokból készített K.-mintákermészetes ásvány-K.-ok alakjaiból mérés és számítás alapján idealizált K.-alakok. A K. pontos meghatározására a valóságos részeken (lap, él, csúcs) kivül képzelt részeket, az u. n. tengelyeket szoktunk felvenni. A tengelyek ama képzelt voanalak a K.-ban, melyek a K. középpontján keresztül átellenes egynemü K.-részeket (lapokat, csúcsokat, éleket) kötnek össze. A K. lapjainak fekvését a tengelyekre vonatkoztatjuk. Ha meghatározzuk a lapoknak a tengelyekre vonatkoztatott fekvését, akkor mesimerjük magát a K.-t is. Az a távolság, amelyben valamely K.-lap egy-egy tengelyt a középponttól mérve metsz, a tengelymetszet vagy parameter. Minden lapnak annyi a parametere, ahány tengelye van a K.-nak. Az a viszony, amelyben a K. lapja a tengelyeket metszi, a parameterviszony. A parameter-viszony a K.-t pontosan meghatározza. Ha ismerjük a parameter-viszonyt, ismerjük a K.-t is. A K.-okon továbbá igen nevezetesek, mert összes sajátságainak kifejezői, az u. n. szimmetria-viszonyok. Az egyes K.-okon, különösen az idealizált alakokon bizonyos szimmetria-viszonyok tünnek szembe. Vannak K.-ok, melyek egészen szimmetrikusan képződtek ki; mások, melyek a szimmetriának csak bizonyos fokát mutatják; ismét mások, melyek szimmetriátlanok. A K.-ok szimmetriájának egyformasága és a K.-okban képzelt tengelyeknek megegyezősége szerint a K.-okat csoportokba, u. n. kristályrendszerekbe sorozzák.

Az összes ásványkristályok hat kristályrendszerbe sorozhatók: 1. Szabályos rendszer, 9 szimmetria-síkkal; 3 egyenlő, egymással csupa derékszöget alkotó tengely. A K. jobb és bal, mellső és hátsó, valamint alsó és felső felei egymással tökéletesen megegyeznek. 2. Négyzetes rendszer, 5 szimmetria-síkkal; 3 tengely közül 2 egyenlő, a harmadik hosszabb v. rövidebb, mind a 3 egymással derékszöget alkot. A K. alsó és felső felei megegyeznek, de eltérnek a jobb és bal, mellső és hátsó felektől, melyek egymás közt megegyezők. 3. Hatszöges rendszer (l. o.). 4. Rombos-rendszer, 3 szimmetria-síkkal, 3 különböző nagyságu egymással csupa derékszöget alkotó tengely. A K.-on csakis két egymással megegyező fél van. 5. Egyhajlásu (l. o.) v. egyszimmetriás rendszer. 6. Háromhajlásu (l. o.) v. szimmetriátlan rendszer. Az eddig ismeretes ásványok közül a legtöbb kristályosodik a rombos-rendszerbe, azután az egyhajlásu, szabályos és hatszöges rendszerekbe, aránylag kevés ásvány kristályosodik a négyzetes és legkevesebb a háromhajlásu rendszerbe. Mindegyik rendszerbe egész sora tartozik a K.-oknak, melyek egymástól abban különböznek, hogy az őket alkotó lapok helyzete más-más, vagyis a parameterviszonyuk különböző. Részint a parameterviszonyt, részint pedig egyebet is alapul véve a K.-okat jelezni szokták. A parametert alapul véve, de mindig egy alap-alakból indulva ki jelezik Weiss és Naumann a K.-kat, még pedig Weiss csakis a paraméterekkel, Naumann pedig az alap-alak egy betüjével és elé meg mögé a parametereket, illetőleg koefficienseit teszi. Miller más alapon jelzi a K.-okat. Ő sem a parametereket, sem a koefficienseket nem használja a jelölésre, hanem meghatározza azt a viszonyt, melyben az alap-alak parameterei a leszármazott alak paramétereihez vannak, t. i. meghatározza, hogy a lap parameterei hányadrészét teszik az alapalak parameterének. A viszonyt kifejező szám Millernél az index. Az indexet ugy kapjuk, ha a parametereknek megfordított értékeit vesszük. A K.-t számítás útján is meghatározhatni, megállapíthatni, különösen a Miller-féle gömbprojekció segítségével, melynek alapul első sorban az élszögek ismerete szolgál, melyeket pedig 10-20 másodpercnyi pontossággal méréssel meghatározhatni. Vannak egyazon rendszerbeli K.-ok, melyeknek parameterviszonya egy másik K.-ével azonos, de lapjainak száma amazénak fele. Az ilyen K. feles alak. Amely K. egyenlő parameter-viszony mellett nálánál kétszer annyi lapu, az teljes alak. Ha a parameter-viszony egyforma, de a lapok száma negyedrész annyi, akkor az a K. negyedes alak. Aránylag ritkán látni valamely ásványegyénen csupán egy K.-t, többnyire két v. több K.-alak egy egyénen együttesen fejlődik ki, mikor aztán kombinációt (l. o.) képeznek. Csak egyazon K.-rendszer alakjai alkotnak kombinációkat. A kombináció meghatározásában igen fontos a K. öve. Öv a K. ama lapjainak összessége, amelyek mind egy vonallal, az ugynevezett övtengellyelegyközüek. Két egymáshoz hajló lapra nézve az övtengely a metszési él; ha legalább 3 egy övben fekvő lap egymást metszi, az élek egymással és az övtengellyel egyközüek. Egy lap, amely két ismeretes övben fekszik, teljesen meg van határozva, mivel a két egymást metsző élen át csak egy sík fektethető. A K.-ok gyakran egymással bizonyos kristálytani törvénynek megfelelő módon nőnek össze, amikor ker-K. (l. o.) a nevük. Lényeges összefüggés van az ásványok kémiai összetétele, alakja és fizikai tulajdonsága között. Egyazon anyagnak, bizonyos kémiai összetételnek meghatározott szimmetriáju alak felel meg, azok K.-ai egyazon K.-rendszer alakjai. Az összetételből a K.-alakra, illetőleg a K.-rendszerre, az alakból az összetételre vonhatunk következtetést. Vannak azonban anyagok, amelyek egyazon összetétel mellett kétféle szimmetriáju, tehát más-más K.-rendszerbeli alakokban kristályosodnak, ezek a dimorf vagy polimorf anyagok (l. Polimorfizmus), vagy pedig különböző összetétel mellett tökéletesen egyforma alakokban, ezek az izomorf anyagok (l. Izomorfizmus). Az ásványok kémiai összetétele és K.-alakja közt felismerhető törvényszerüség alól még kivétel az álalakuság (l. o.) v. pszeudomorfizmus, amidőn valamely anyag más anyagot megillető K.-alakban fordul elő. Igen lényeges és törvényszerü összefüggés van a K.-alak és egyes fizikai tulajdonságok közt, ugy hogy az alakból egyes fizikai tulajdonságokra, az utóbbiakból az alakra következtethetünk. A szabályos K.-rendszerben kristályosodó és az alaktalan átlátszó ásványok egyszerüen sugártörők. A négyzetes, hatszöges, rombos, egyhajlásu és háromhajlásu K.-rendszerekben kristályosodó ásványok kettősen sugártörők. A kettősen sugártörő ásványon mindig van egy vagy két olyan irány - az u. n. optikai tengely, - amelyben a fénysugár csak egyzserüen töretik meg. A négyzetes és hatszöges kristályrendszerben kristályosodó ásványok egy, a rombos, egyhajlásu és háromhajlásu K.-rendszerben kristályosodók két optikai tengelyüek (l. Polárosság és Sugártörés). A sugártörési tulajdonságokon kivül majdnem minden egyéb fizikai tulajdonságok is azt igazolják, hogy igen szoros viszony van az ásványok alakja és fizikai tulajdonságai között.Valamint az ásvány alakja nem véletlen, hanem lényegesen az anyagtól függ, ugy a fizikai tulajdonságok az alaktól feltételezvék.

K., a botanikában. Sok virágzó növény parenchimájában szép romboéder, oktaéder, négyzetes vagy egyhajlásu K.-oszlopot, K.-táblát, sőt egész csoport összenőtt K.-t (fák kérgében) is látni, ugy hogy az ily csoporton a rendes K.-nak csak egyik-másik részét lehet felismerni. Lehetnek hosszu, kihegyzett, nyárs- v. tűforma K.-szálak is egymás mellett párhuzamosan. Ezek a tű-K.-ok (raphis, raphides) egyhajlásu oszlopok s kiváltképen az egysiküek mézga- és nyálkasejtjeiben gyakoriak. A K. a bél szövetében vagy a hagyma pikkelyeiben hosszu sorokat alkot, némely vizi növény légcsatornájában és egyes edénynyalábban is lelni. Alkotó része ritkán szénsavas, gyakrabban az oxálsavas mész. Ásványos savakban légbuborék nélkül feloldódik, ellenben ammoniákban vagy ecetsavban oldatlan.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is