Kristóf

több fejedelemnek keresztneve. Említendők:

1. K., a Harcos, bajor herceg, szül.: 1449., megh. Rodus szigetén 1493 aug. 15. Mint lovagias hős korán emelkedett hirnévre. Bátyjával, IV. v. Bölcs Albrecht herceggel sokáig visálykodott és hadakozott és még lovagszövetségek élén is megtámadta. 1490. I. Miksa római király zászlaja alatt hazánk ellen harcolt és Székesfehérvár elfoglalásában nagyon kitüntette magát. 50 éves korában a Szentföldre indult; visszajövet közben elragadta a halál. V. ö. Trautmann, Die Abenteuer Herz. Christof von Bayern (3. kiad. 1880); Riezler, Gesch, v. Bayern (III. köt. 1889).

2. K. (I.), dán király, II. Vadelmár fia, 1252. lépett a trónra, megh. 1259. A pasággal elkeseredett viszályba keveredett, melynek folyamában Erlandson Jakab lundi érseket elfogatta. A pápai interdiktumnak, mely őt ezen elfogatás miatt érte, felkelések voltak a következményei. Állítólag méreg vetett életének véget.

3. K. (II), dán király, VI. Erich fia, 1320. lépett a trónra, megh. 1332 aug. 2. Jóllehet a rendek jogait növelte, alattvalói 1326. erőszakos természete miatt mégis elűzték. Trónját ugyan 1330. újra visszafoglalta, de már 1332. újra elűzetett.

4. K., oldenburgi gróf, szül. 1502 körül, megh. 1566. aug. 4. XIV. János gróf fia. A papi pályára lépett és kéanonok lett Brémában, majd Kölnben, ami azonban harcias hajlamaiban egy csöppet sem akadályozta. 1525. hesseni Fülöp oldalán Mönzer Tamás ellen; 1528. részt vett a Pack-féle mozgalmakban; 1631-37-ig a Lübeck és Dánia közötti háboruban küzdött és Wüllenweber meg II. Keresztély (az elűzött dán király) szövetségében Holsteint és Zeelandot kerítette hatalmába, mire magát 1534. Dánia kormányzójának nyilatkoztatta. Nemsokára azonban megfordult a kocka: a dán nemzeti párt III. Keresztélyt kiáltotta ki királynak, aki K.-ot a kiéhezetetett Kopenhágában megadásra kényszerítette. Azóta K. Rastedeben élt és a protestáns vallásban, meg a humanizmusban lelte kedvét. V. ö. Alten, Christian Gf. v. Oldenburg u. die Grafenfehde (Hamburg 1883).

5. K. (I.), svéd király, v. mint bajor herceg III. K., a rajnai Pfalz ura, bajor herceg és Svédország meg Dánia királya, szül. 1418 febr. 26., megh. 1448 jan. 6. 1438 és 1440. jutott Dánia, illetőleg Svédország birtokába. Békében uralkodott és Roeskildeből Kopenhágába tette át udvarát; kedvetlenséget csupán az okozott, hogy a németeket a svédek és a dánok rovására kegyelte. Halála után a dán korona az oldenburgi családra szállott.

6. K., württembergi herceg, szül. 1515., megh. 1568 dec. 28. Ulrik herceg fia. Midőn a sváb városok atyját országából elűzték, K. Bécsbe vitetett és I. Ferdinánd udvarába nevelkedett. Atyja halála után (1550) a trón ugyan K.-ra szállott, melyet azonban 250 000 frt lefizetése után, melynek fejében I. Ferdinánd állítólagos igényeiről lemondott, mondhatott nyugodtan a magáénak. Nagyon sokat tett a protestáns egyház szervezése és a belbéke helyreállítása körül. 1555. kiadott törvénykönyve (Landrecht) több századon át használatban volt.

Forrás: Pallas Nagylexikon