Krisztus-monogramm
Krisztus nevének feliratokban gyakran előforduló jele.
Legrégibb alakjai egy dült kereszt vagy X és a név két első betüjének X (Ch) és
P (R), még pedig ugy, hogy a P az álló v. dült keresztbe illesztett, tehát [ÁBRA] v. [ÁBRA]. Ez utóbbi
alakkal rokon az egyiptomi füles kereszt
[ÁBRA], az élet jele, melyet az egyiptomi keresztények a kereszt
helyett használnak. A másik alak a IV. sz. óta sír-emlékeken és sírbeli
tárgyakon fordul elő, Nagy Konstantin a labarumra s a katonák pajzsára tétette.
Ehhez csatolták már igen az A W (alfa és omega) betüket,
később olajfakoszorut s a szent lélek szimbolumát, a galambot. A XII. sz. óta
érmeken és ábrázolásokon a Krisztus szó két első és legutolsó betüjét
használták; XC és XPC v. XPS; és a Jézus nevének hasonló rövidítését: IH és IHC
v. IHS. Ez utóbbi monogramm különösen a középkor vége felé jutott nagy
tekintélyhez; Sienai Bernardin ugyanis prédikációi végén e névjellel ellátott
aranybetüs táblácskát tétetett ki köztiszteletre; később a jezsuiták rendjök
jelvényéül fogadták el. L. még Hal.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|