kritikai realizmus

A naiv realizmust felváltó második fő szakasz a realizmus fejlődésében; a polgári társadalom problémáit intenzív teljességgel feltáró művészi ábrázolásmód, amely voltaképpen a polgárság önkritikáját nyújtja. A művészi tükrözés magasabb szintjére emelkedve és magasabb fokú tudatossággal sikerül megőriznie és továbbfejlesztenie a realizmus korábbi vívmányait: a művészi igazságot, az esztétikai totalitást, a tipikusság, típusalkotás belső dialektikáját stb. Virágkora a 19. sz., fő műfaja a regény (Balzac, Stendhal, Gogol, Tolsztoj stb.). A 20. században sokat merít a nem realista áramlatok eredményeiből is (pl, Proust hatása Th. Mannra), s egyes képviselőire erősen hat a szocialista realizmus is. Elmélete a többi autonóm művészet, pl. a képzőművészet, zene vonatkozásában kevésbé kidolgozott.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia