Krizanic

(ejtsd: -zsanics) György, a legrégibb panszláv iró, szül. Dubica környékén, Török-Horvátországban 1617-ben, megh. Oroszországban 1676 után. Katolikus pap lett és Rómában szt. Jeromos illir kongregációjához tartozott. Már akkor irt a szláv szkizma ellen. Panszláv törekvései 1659. Oroszországba vezették őt, hol a szláv nyelvek tanulmányozásával foglalkozott. 1661. ismeretlen okból Tobolszkba, Szibériába száműzték. Későbbi életéről csak annyit tudunk, hogy 1676. a szibériai számkivetésből visszatért. Szibériában több munkát irt, köztük egy nagy művet, melyben Oroszország minden tekintetben való reformálását ajánlja; továbbá egy könyvet a vallási felekezetekről; egy értekezést a gondviselésről, melyekből genialitása, gondolatokbani gazdagsága és sokoldalu műveltsége kitünik. A nyelvészet történetében kiválóan érdekes összehasonlító szláv nyelvtana, melyet Szibériában 1665. irt és mellyel a modern szláv nyelvészek elődje lett. Munkái csak újabb időben jelentek meg nyomtatásban (Moszkvában 1859-60, Bessonov P. kiadásában). Róla és munkáiról Jagic és Kukuljevic értekeztek a délszláv akadémiai Évkönyveiben és Bessonov a moszkvai Pravolawnoje Obosrenje-ben (1870).

Forrás: Pallas Nagylexikon