Krmann
Dániel, ág. ev. püspök, szül. Missénben (Trencsén) 1663 aug.
28., megh. Pozsonyban 1740 szept. 17. Iskoláit Szobotisten, Illaván,
Trencsénben, Divék-Újfalun, majd a boroszlói gimnáziumban végezte, hol
körülbelül négy évig tanult. 1681 őszén a lipcsei, fél év mulva a vittenbergai egyetem
hallgatója lett. Hazájába 1683 őszén visszatérve, kevés ideig illavai tanító
volt, de innen vallása miatt elűzetett. Félévi bujdosás után 1684 végén mosóci
iskola-igazgató, 1687 nyarán turolukai lelkész, atyja utóda lett. Innen szintén
elűzetett 1688 őszén, de az év végére megengedtetett visszatérése. 1690 őszén a
miavai egyházba költözött, honnan 1699 nyarán rövid ideig fogság után
hasonlóképen menekülni kellett. Külföldre ment, ahol aztán huzamosabb időt
töltött. Visszatérte után eleinte újra Miaván működött, mig 1704. zsolnai
lelkész volt. 1706 tavaszán a bittsei egyházkerületnek s a bajmóciból fenmaradt
egyházaknak szuperintendenséül választatott s mint ilyen a következő évi
rózsahegyi zsinaton, mely e két kerületet a bittsei neve alatt végleg egyesítette,
a legjelentékenyebb szerepvivőknek egyike volt. A zsinat megbizásából 1708 máj.
Podhorszky Sámuel birtokossal az eperjesi főiskola s általában a magyar
protestáns egyház érdekében követségbe indult a svéd királyhoz. Sok
viszontagság után nem teljes sikerrel ugyan, de mégis eredménnyel 1709 szept.
érkeztek haza. Két év mulva zsolnai egyházából a katolikus főúr által
elűzetvén, ismét Miavára vonult, hol hivatalos teendői mellett nagymérvü
irodalmi munkásságot fejtett ki. Ellenségei hamis ürügyek alatt 1729. börtönbe
vetették, honnan nem is szabadult ki többé. Hiába vetette közbe magát érdekében
Frigyes Vilmos porosz király is, haláláig fogságban tartották. Püspöki és irói
működése egyháza legkiválóbb alakjai közé emelte. Mint teologus, a szigor, sőt
elfogult ortodoxia hive s ennélfogva a pietizmusnak nagy ellensége volt. Művei:
Dissertatio theologica (Vittenberga 1703); Acta et conclusiones conventus seu
synodi Solnensis, Szepes-Varallyiensis et nuper nostrae Rosenbergensis (u. o.
1707); Agenda ecclesiastica slavonica (tótul, h. n. 1734, kiadásáról
gondoskodott s előszóval ellátta Ambróczy György); A keresztyén tan kettős
kátéja (tótul, h. n. 1738). Bél Mátyással együtt kiadta a tót bibliát (Halle
1722), mely azután több ízben újra nyomatott. Kéziratai is nagy számmal
maradtak, köztük legfontosabb a Hungaria evangellen című terjedelmes
egyháztörténeti műve, ezenkivül a Historia ablegations Danielis Krmann et
Samuelis Podhorszky ad regem Sveciae Carolum XII., melyet a bécsi udvari
könyvtárban őrizett kéziratról a Magyar történelmi év könyvek és naplók II.
kötetében Mencsik F. és Kluch J. közöltek (Budapest 1894).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|