Krmann

Dániel, ág. ev. püspök, szül. Missénben (Trencsén) 1663 aug. 28., megh. Pozsonyban 1740 szept. 17. Iskoláit Szobotisten, Illaván, Trencsénben, Divék-Újfalun, majd a boroszlói gimnáziumban végezte, hol körülbelül négy évig tanult. 1681 őszén a lipcsei, fél év mulva a vittenbergai egyetem hallgatója lett. Hazájába 1683 őszén visszatérve, kevés ideig illavai tanító volt, de innen vallása miatt elűzetett. Félévi bujdosás után 1684 végén mosóci iskola-igazgató, 1687 nyarán turolukai lelkész, atyja utóda lett. Innen szintén elűzetett 1688 őszén, de az év végére megengedtetett visszatérése. 1690 őszén a miavai egyházba költözött, honnan 1699 nyarán rövid ideig fogság után hasonlóképen menekülni kellett. Külföldre ment, ahol aztán huzamosabb időt töltött. Visszatérte után eleinte újra Miaván működött, mig 1704. zsolnai lelkész volt. 1706 tavaszán a bittsei egyházkerületnek s a bajmóciból fenmaradt egyházaknak szuperintendenséül választatott s mint ilyen a következő évi rózsahegyi zsinaton, mely e két kerületet a bittsei neve alatt végleg egyesítette, a legjelentékenyebb szerepvivőknek egyike volt. A zsinat megbizásából 1708 máj. Podhorszky Sámuel birtokossal az eperjesi főiskola s általában a magyar protestáns egyház érdekében követségbe indult a svéd királyhoz. Sok viszontagság után nem teljes sikerrel ugyan, de mégis eredménnyel 1709 szept. érkeztek haza. Két év mulva zsolnai egyházából a katolikus főúr által elűzetvén, ismét Miavára vonult, hol hivatalos teendői mellett nagymérvü irodalmi munkásságot fejtett ki. Ellenségei hamis ürügyek alatt 1729. börtönbe vetették, honnan nem is szabadult ki többé. Hiába vetette közbe magát érdekében Frigyes Vilmos porosz király is, haláláig fogságban tartották. Püspöki és irói működése egyháza legkiválóbb alakjai közé emelte. Mint teologus, a szigor, sőt elfogult ortodoxia hive s ennélfogva a pietizmusnak nagy ellensége volt. Művei: Dissertatio theologica (Vittenberga 1703); Acta et conclusiones conventus seu synodi Solnensis, Szepes-Varallyiensis et nuper nostrae Rosenbergensis (u. o. 1707); Agenda ecclesiastica slavonica (tótul, h. n. 1734, kiadásáról gondoskodott s előszóval ellátta Ambróczy György); A keresztyén tan kettős kátéja (tótul, h. n. 1738). Bél Mátyással együtt kiadta a tót bibliát (Halle 1722), mely azután több ízben újra nyomatott. Kéziratai is nagy számmal maradtak, köztük legfontosabb a Hungaria evangellen című terjedelmes egyháztörténeti műve, ezenkivül a Historia ablegations Danielis Krmann et Samuelis Podhorszky ad regem Sveciae Carolum XII., melyet a bécsi udvari könyvtárban őrizett kéziratról a Magyar történelmi év könyvek és naplók II. kötetében Mencsik F. és Kluch J. közöltek (Budapest 1894).

Forrás: Pallas Nagylexikon