Kroisos

(Krőzus, Krézus), Lidia királya, Alyattes fia, kinek előbb az uralkodásban társa, 571-től utóda is lett. Sikerült neki az ázsiai görögöket adófizetőkké tenni, a szigetlakókkal szövetségre lépett, keletfelé országával a Halisz folyóig terjeszkedett. Midőn Kyros Astyagest (K. sógorát) trónjától megfosztotta. K. a delfi jósló helyre fordult és gazdag ajándékok árán felivlágosítást kért a háboru eredményére vonatkozólag. Delfiben azt mondták, hogy ha K. átlépi a Halisz-folyót, egy nagy birodalmat fog tönkre tenni. K. erre tényleg átkelt a Halisz folyón, de vesztére. Egy Sinope melletti ütközet eldöntetlenül maradt, de mielőtt K. új erőt gyüjthetett volna Kyros Szardeszig vonult, K.-t a városba szorította és 14 napi ostrom után elfogatta (564). A legyőzött fejedelem kedvező bánásmódban részesült ugy Kyros, mint Kambyses részéről; a körülményeket, melyek Kyrost engedékenységre birták, Herodotos Solon egy jóslatára, igazabban régibb nyilatkozatára vezeti vissza, melyet K. akkor hangoztatott, mikor már-már elvesztették (a forgandó szerencséről). Ktesias szerint a fogoly K. Apollon templomába menekült, ahol csodálatos módon a bilincsek négyszer lehullottak kezéről, mire azután a győztes király szabadnak nyilvánította. V. ö. Koepp F., Krösus auf dem Scheiterhaufen (Sybels Histor, Zeitschr., 1895, 74. köt.).

Forrás: Pallas Nagylexikon