Krómsavak és sóik

A króm trioxid vizes oldatát a krómsav H₂CrO₄ oldatának tekintjük. E sav szabad állapotban tisztán aligha van előállítva. Sóit, a kromátokat jól ismerjük. A kromátok több tekintetben a szulfátokhoz hasonlók. A krómsav ellenére annak, hogy kétalju sav, csak szabályos (és bázisos) sókat képez, de savanyukat nem. E közönséges krómsavon kivül a pirokrómsav H₂Cr₂O₇ sóit is jól ismerjük; maga a szabad sav nincs előállítva. E sav sóit pirokromátoknak, de dikromátoknak is mondják. E krómsavak sói sárgák, illetőleg vörösek; közöttük fontosabbak a káliumkromát K₂CrO₄, a káliumpirokromát K₂Cr₂O₇, az ólomkromát (krómsárga) PbCrO4, a bázisos ólomkromát (krómvörös) PbCrO₄.PbO (l. o.). Úgy a krómsav mint a pirokrómsavsók oxidáló hatásu vegyületek, különösen megsavanyított oldatban, mert ilyenkor krómsav van az oldatban. Reakciói közül felemlítjük, hogy krómsavsó- v. pirokrómsavsó-oldathoz ólomacetát-oldatot elegyítve, sárga csapadék (PbCrO₄) keletkezik; ezüstnitráttól sötétvörös csapadék (Ag₂CrO₄ illetőleg Ag₂Cr₂O₇) képződik.

Forrás: Pallas Nagylexikon