Kronométer

(chronometer) a. m. időmérő. Ilyennek voltaképen minden óra nevezhető lenne, de általában csakis az igen pontosan járó billegős órákat, melyeknek a horgony-, henger- és orsógátszerkezettől eltérő szerkezete van, szokták így nevezni. Az óra annál pontosabban járhat, mentől szabadabb az ingájának, vagy a billegőjének a lengése; igy a horgonyszerkezetnél a lengés egy része alatt azon a szegen, mely által a billegő a lengést a horgonytól nyeri, bizonyos nyomás folytán rajta fekszik, mig az orsó-szerkezetnél a billegő a gátkereket a vissza-lengésnél kissé hátrafelé kénytelen tolni, ami a szabad lengést teljes mértékben nemcsak befolyolja, de tönkre teszi. A K.-ek Angolországból származnak, s a XVIII. sz. közepén Harrison készítette a legelső ilyen órát, amely főleg mint tengeri óra hajón lett kellőleg kihasználva. Az ilyen tengeri K.-ek rendesen vizszintesen feküsznek, s Cardan-féle felfüggesztésbe (l. o.) vannak elhelyezve, ugy hogy számtáblájuk, illetőleg a billegőjük síkja a hajó lengése alatt mindig vizszintes állásban marad, s noha billegőjük hőmérsékleti különbségekre ki van egyenlítve (kompenzálva), mégis pamuttal vagy tehénszőrrel kibéllelt kettős ládában vannak elhelyezve, hogy a hőmérséklet változásaitól védve legyenek. L. még Kitágulás.

Forrás: Pallas Nagylexikon