Kronos
az ó-görög mitologiában Uranos és Gaea gyermeke, a
legifjabbik titán, aki atyját megbuktatván, a hatalmat magához ragadta és
nővérét, Rheát feleségül vette. Egy jóslattól való féltében, mely azt
jövendölte neki, hogy őt is saját gyermekei fogják megbuktatni, elnyelte őket
(Hestiát, Demetert, Herát, Plutont és Poseidont). Csak a legijfabbat, Zeust
sikerült Rheának megmenteni, amennyiben helyette egy követ adott be K.-nak.
Mikor aztán Zeus felnőtt, legelőbb is italt kényszerített bele atyjába, melytő
kiadta gyermekeit. Azután testvéreivel egyetemben megkezdette a harcot K. és a
többi titánok ellen, akiket legyőzött és a Tartarosba taszított. A
képződművészet csakis az alexandriai korszakban kezd vele foglalkozni (vatikáni
mellszobrok, az albanói Zeus-oltár domborművei). A rómaiak Saturnus-szal
azonosították, aminthogy általában a földnek megszemélyesítése, mely
visszaveszi mindazt, amit adott. Külső alakja a nem éppen gyakori képmásokon
egy aggastyáné, kinek köpenye fejére van húzva, kezében pedig sarlót tart.
Helytelen módon összefüggésbe hozták az idővel (Chronos), de ez csak
népetimologia. V. ö. Schwarz, Jahrbücher für Philologie (119. köt.); Hoffmann,
K. u Zeus (Lipcse 1876); Overbeck, Kunstmithologie (II. köt. 325. s. köv.
lapok).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|