Krsnjavi

Izidor, horvát iró és államférfiu, szül. Nasicon (Szlavonia) 1845 ápr. 21. Tanulmányait Vinkovcében végzé s alig került ki a gimnáziumból, Eszékre hivatott helyettes tanárnak s e minőségben működött 1866-ig. Ekkor a kormány költségén Bécsbe küldetett és ott különösen műtörténelemmel és esztetikával foglalkozott. Ebbeli tanulmányait, miután elnyerte a doktori oklevelet, Münchenben folytatta, és megtanult festeni. 1872. Olaszországban telepedett meg és a műremekeket tanulmányozta. 1878. mint a műtörténelem és archeologia tanára a zágrábi egyetemre hivatott meg; a fesztészettől megvált és teljesen hivatásának élt. Megalapította a zágrábi művészeti és iparművészeti egyesületet és az országos ipariskolát, miért is a Ferenc József-rend lovagkeresztjét nyerte. A határőrvidék bekebelezése után mint Száva-Brod képviselője a törvényhozásban foglalt helyet és mint a kiegyezés hive működött. Később a zsupanjei kerület képviselője lett és mint ilyen kiváló szerepet játszott a tartománygyülésben, mely őt a magyar országgyülésbe is delegálta. K. az 1885-iki budapesti országos kiállításon mint az oktatásügyi csoport jury-tagja kiváló tevékenységet fejtett ki. 1891 végén a horvát orsz. kormány vallás- és közoktatásügyi osztályának főnökévé neveztetett ki, és mint ilyen éppen most a közoktatás terén nagy reformokat létesít. Számos publicisztikai dolgozaton kivül egy nagyobb műtörténelmi munkát is közölt Oblici graditeljstva u staro doba (Az építészet ókori emlékei) c. alatt.

Forrás: Pallas Nagylexikon