Kuba

1. a Nagy-Antillák legnagyobb, legnépesebb szigete és a spanyoloknak Puerto-Ricón és Los Viequesen kivül az egyedüli gyarmata az É. sz. 19°48"30"" (La Cruz-fok) és 23°13" (Hicacos-fok), a Ny. h. 76°32" (Maysi-fok) és 87°19" (San Antonio-fok) között, a Yukatan-félszigettől 200, Floridától 230 és Haititól 90 km.-nyire. Legnagyobb hossza 1300, szélessége 40-100, partvonalainak hossza pedig 3750 km. Területe 112 191, beleszámítva a hozzátartozó kisebb szigeteket (Isla de Pinos, Los Colorados, a Romano-szigetek, a Jardines del Rey y de la Reina, a Laberinto de doce Leguas) is, 118 833 km². Parjtai nagyobbára laposak és legtöbbnyire mocsarasak; ezen kivol sük helyen azért is nehezen hozzáférhetők, mivel homok- és korállzátonyok fogják körül. A legnagyobb öblei az É-i partokon a Nipei és Nuevitasi, a D-i parton pedig a Guantanamói, Cienfuegosi és Broai. Magasabb hegyláncok: a Sierra Camarioca, a Lomas de San Juan (600 m.), Sierra de Carcamesas. Ezt a Sta Cruzi- és Maisii-fokok közt Sierra Maestrának hivják; benne vannak a sziget legmagasabb hegycsúcsai a Pico de Tarquino (2560 m.) és a Pico Ojo del Toro (1582 m.). A folyók rajta elég számosak. A legnagyobb a 200 km. hosszu és a Buena Esperanza nevü öbölbe torkolló Cauto, továbbá a Saza, a két Sagua és a Hatiguanico.

Éghajlat és termékek.

A forró égöv szélén fekvő szigetnek igen kedvező az éghajlata. Az évi középhőmérséklet Habanában 25,3°, a januáriusé 22,2°, a juliusé 28°. Az évi esőmennysiég 1175 mm., az esős évszak májustól októberig tart; esőben a leggazdagabb hónapok junius, szeptember és október. A partokon gyakran dühöng a sárgaláz; belseje azonban egészséges. Flórája és faunája olyan mint Ny.-Indiáé; mindamellett bizonyos állatfajok (1 rovarerő, több rágcsáló 40 madár stb.) csak Kubán fordulnak elő, de a többi szigeten nem. Aranyat azelőtt az alluvialis területen találtak, de már 200 év óta nem bányásszák, éppen igy ezüstérceket is alig, ellenben vas- és rézérceket (előbbit 138, utóbbit 53 bányában) különösen a D-i részeken sokat találnak, kőszenet kevsébbé; vannak azonkivül rajta hatalmas gipszrétegek, márvány és szép jáspis. Legjelentékenyebb ásványvizforrása a Habanától Dny-ra levő San Dieog. Kuba felületének csak mintegy 10%-a áll megművelés alatt, 4%-át erdők takarják; egyes részeit még most is alig ismerik. Az összes földbirtokok száma (1892) 90 960, 220 millió peso értékkel és 17 millió évi jövedelemmel, a legértékesebbek Kuba Ny-i részében vannak. A legfőbb termékek: a cukor, a dohány és kávé. A cukorültetvények (több mint 1000) főképen a Vuelta Arribában, a sziget É-i részében vannak; az évi cukortermelés volt (1887) 6 464 578 t., (1890) 675 233 és (1891) 823 096 t., a hajókon elszállított cukormennyiség (1893) 742 108 t. A legjobb dohányt mintegy 4500 ültetvényen a Vuelta Abajóban, a sziget D-i részén 110-120 km. hosszu és 30 km. széles vidéken termesztik. Az exportált dohánymennyiség (1892) 205 000, (1892) 240 000 csomag, ehhez járul (1891) 196 644 000, (1892) 166 712 000 darab szivar. A kávéültetvények (192) főképen a K-i részen vannak; a kávétermelés azonban a braziliai és jávai verseny következtében tetemesen aláhanyatlott és jelenleg már mint kiviteli cikk alig szerepel. Egyéb jelentékenyebb termékek még pamut, amelyet különösen 1862 óta a keleti részeken termelnek. Az állattenyésztés a legvirágzóbb Bayamo és Holguin vidékén. A kivitel 1892. volt 89 652 514 peso, amelyekből 84 964 685 peso esett a növényi, 871 625 peso az állati termékekre és 3 485 924 az ásványország termékeire; a bvitel kitett 56 265 315 pesót; ebből esett Spanyolországra 18 553 307 peso, az Egyesült-Államokra 16 245 880, Nagy-Britanniára 1 3051 384, Franciaországra 2 250 901, Belgiumra 1 000 000 és Németországra 669 000 peso. A bevitel főcikkei: rizs, liszt és mindenféle iparcikkek. A hajóforgalom: beérkezett 1104 hajó (1 289 444 t.) Habanába és 371 (431 500 t.) Santiago de Cubába.

Lakosság, kormány és közlekedés.

A lakosság nagyon aránytalanul van megosztva. Az 1877-iki népszámlálás szerint volt: 977 992 spanyol, 10 632 egyéb fehér bűrü, 43 811 khinai és 489 249 néger. 1887. a lakosság számát 1 631 687-re becsülték. A rabszolgaságot csak 1886. törülték el végleg. Az adminisztráció céljából 6 a fővárosokról envezetett tartományra oszlik, ezek a Habana, Matanzas, Pinal del Rio, Puerto Principe, Sta Clara és Santiago de Cuba. A végrehajtó hatalmat a Habanában lakó főkormányzó gyakorolja. Az évi bevétel (1893-94) 24 440 759 peso, amiből 11 375 000 a vámokra esik; az évi kiadás 25 984 239 peso, amiból 5 908 084 esik a hadügyi kiadásokra és 12 574 485 az államadósságra. 1880 óta az általános iskolakötelezettség is fennáll. A haderő béke idejében 20 414 főből ál; a hadi hajók száma: 3 cirkáló és 14 ágyunaszád. A vasúti hálózat 1600 km. hosszu; az első vasúti vonalat 1837. nyitották meg. D-en a vasút Cienfuegosból Sta Claraba, K-en Puerto Principeből Nuevitasba visz; azonkivül vasúttal van összekötve Cardenas, Concha, Aguada stb. A telegráfvonalak hossza 3548 km. 167 hivatallal.

Története.

Kubát Kolumbus fedezte föl 1492 okt. 28. Diego Velasquez 1511. elfoglalta Kubát és néhány év alatt több várost alapított rajta; alatta a sziget nagy virágzásnak indult. Halála után (1524) a sziget folyton jobban fejlődött, de midőn Hernando Soto (1539-60) kiirtatta a benszülött indusokat, Kuba nagyon alásüllyedt; csakis Habana kikötő szerencsés fekvése mentette meg a gyarmatot az Antillák sorsától és tartotta fenn a kereskedést. Lassankint Habana lett a sziget fővárosa és 1633 óta a kormányzó székhelye. Midőn a spanyol kormány (1717) a dohány-egyedáruságot behozta, Kuba fellázadt; a zendülés elnyomatván, a csempészetet oly nagy mértékben kezdték űzni, hogy Spanyolország az egyedáruságról néhány cadizi kereskedő javára lemondott. A gyarmatháborukban Anglia (1762) elfoglalta Habanát, melyet szabad kikötőnek nyilvánitott; a spanyolok ugyan a párisi békében (1763) visszakapták Kubát, de a már egyszer behozott szabad kereskedelmet nem birták megszüntetni. Ez vetette meg Kuba felvirágzásának alapját és Habana nemsokára a rabszolgakereskedés központja lett. Ezen időtájban kezdődtek meg a véres rabszolgalázadások, melyek az óta napirenden voltak Kubában. Mióta Spanyolország szárazföldi gyarmatait elvesztette, mindent elkövetett, hogy Kubát megtarthassa, nemcsak azért, mert e termékeny és gazdag sziget nagy jövedelmet hajtott, hanem azért is, mert a nyugatindiai kereskedelem kulcsa volt. De a szigetlakók függetlenségi hajlamain kivül, 1840. a kreolok közt hatalmas párt képződött, mely Kubát az Egyesült-Államokhoz akarta csatolni és mialatt Washingtonban (1845) a kongresszus a sziget megvétele fölött tanácskozott, Kubában szabad csapatok alakultak és a közép-amerikai köztársaságok is mozgalmat indítottak a gyarmat függetlenítésére; 1849. csak az Egyesült-Államok tiltakozása és a segély megtagadása akadályozta meg a forradalmat, melynek vezérét (Narciso Lopez), midőn az 1851. mégis kitört, elfogták és Habanában lefejezték.

1854. az Egyesült-Államok európai meghatalmazottjai proklamálták Ostendében, hogy miután Spanyolország a Kubáért felajánlott 120 millió dollár vételárat visszautasította, az Uniónak joga és kötelessége a közveszélyes és villongó szigetet elfoglalni. De az észak-amerikai polgárháboru meghiusította ezen szándékot. Ezen közben az elégületlenség Kuba szigetén napról-napra nőtt; a lakosság kikelt az adó ürügye alatt folytatott törvényes zsarolások (alcabala és alcabalilla), s a szabad kereskedelmet megbénítő nagy vámok ellen. Spanyolország ugyan összehivott egy juntát (1866), de ez semmit sem tett, s feolszlása után a reformpártot valósággal üldözni kezdték. Végre 1868. kitört a forradalom, melynek élén Carlos Manuel Cespedes (okt. 10.) kinyilvánította Kuba függetlenségét; a felkelők vezére Queseda tábornok volt, ki alig 26 000 emberrel elkeseredett guerilla-harcot folytatott Dulce tábornok seregével, s éveken át sakkban tartotta a 110 000 főre rúgó spanyol sereget; nemsokára felkelt a Villa kerület is, melynek élén Ruloff, lengyel tábornok állt, kit a spanyolok egyszer sem voltak képesek legyőzni. A háboru kezdett végzetessé válni a spanyolokra nézve, kiknek sorait a sárgaláz is tizedelte, mig a felkelők az Egyesült-Államokból is kaptak segítséget. Ugyanekkor Spanyolországot a karlista forradalmak is göngítették, s csakis ennek elnyomás aután (1876) sikerült Martinez Campos tábornoknak és utódjának, Jovellar fővezérnek (1878) a zendülést tiz évi küzdelem után elfojtani. Minthogy a kormány az 1878. felkelés leverése után a megigért reformokat nem léptette életbe és a rendőri önkényt meg a tömérdek közigazgatási sérelmet és visszaélést sem szüntette meg: a szeparatisztikus elemek (mulattok, kreolok, négerek, sőt spanyolok is) 1895 febr. újra fegyvert fogtak és Beire vidékén megkezdték a szabadságharcot. Vezéreik az óriástermetü Guillerman (néger), Gomez Miksa, Marti és egy Maceo nevü mulatt. Miután a spanyol csapatok több vereséget szenvedtek, a kormány márc. 8. póthitelt kért a képviselőháztól, mely Rivera tábornokot nevezte ki Kuba főkapitányává, a hadi expedició élére pedig a népszerü Martinez Campos tábornokot állította, ki jelenleg körülbelül 67 000 katonával rendelkezik. Ennek dacára a felkelők sikerrel folytatják a guerilla-harcot és több ízben megverték a kormánycsapatokat, sőt (jul.) majdnem Martinez Campost magát is elfogták. Jun. 8. a kormány új póthitelt kért a kamarától és újabb csapatokat küldött a szigetre. A felkelés eredménye az észak-amerikai Egyesült-Államok magatartásától fog függni, melynek lakói a gyönyörű és termékeny sziget annektálását követelik; a kormány azonban egyelőre még semleges politikát követ.

2. K., azugyanily nevü járás székhelye Baku transz-kaukáziai orosz kormányzóságban a Kubinka (Kudjal-csai) jobbpartján, (1891) 13 917 lak., selyem- és szőnyegszövéssel. K. járás egykoron önálló khánság volt, amely eleinte Persiához tartozott, 1799. a derbendi khánsággal egyesítetett és 1806. Oroszországhoz került.

Forrás: Pallas Nagylexikon