Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Kubinyi... ----

Magyar Magyar Német Német
Kubinyi... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Kubinyi

(felső-kubini, nagy-olaszi és deménfalvi) nagy kiterjedésü ősnemes család. A család első tudható törzse Hudkont nevü, ki 1233. jerzsálemi András királytól a liptóvármegyei Alsó- és Felső-Revucsa (Reucha) helységet kapta királyi adományul. A régi nemzetségből más családok is származtak ki, p. a Meskó-család, s maga a K.-család több ágra oszlott (nagy-olaszi, deménfalvi). Összeházasodtak és sógorságba léptek a legelőkelőbb, főleg felső-magyarországi családokkal. A XVI. sz. végén élő László kamarai tanácsos Esterházy Magdolnát vette nőül, a később gróffá és nádorrá lett Esterházy Pál nővérét. A későbben oly magas polcra s hirre emelkedett nádor a sógorának liptóvármegyei madocsány kastélyában növekedett. Ez a László, Miksa és Rudolf királyoktól Heves, Borsod, Pest, Szolnok, Zemplén, Szabolcs vármegyékben többszörös és nagy kiteterjedésü adományos jószágokat nyert s ágának vagyonát nagyre nevelte és tekintélyét előre vitte. A család származásfáját legjobban tisztázta s töténetét kimerítőleg megirta magának a családnak egyik tagja, Péter, aki a nemzeti muzeumra 4600 frtot adott, s 1832. kir. tanácsos lett. A nógrádi ágból kitünő egyéniségek: András, született Nagy-Olasziban 1776 december 4., de azután Nógrád vármegyébe tette át lakását videfalvi s utóbb pilini birtokára. II. József rendszere alatt négy évig szolgált Liptóban, de főleg az egyház és iskola volt az a tér, melyen érdemeket szerzett; mint buzgó protestáns a nógrádi egyházmegyének 16 évig volt gondos felügyelője, válogatott becses könyvtárt, régi pénz s egyéb gyüjteményeket szerzett, melyekben nemes időtöltését találta. Megh. Pilinben 1851 márc. 22. Prónay Évától származott fiai voltak: Ferenc, országgyülési képviselő, iró és gyüjtő, s Ágoston, a muzeum igazgatója (kikről alább). Jelenleg is 3 országgyülési képviselő van a családból; Árpád, ki 1836. született Verbón (Liptó), középiskoláit Teschenben és Kassán, a jogot Bécsben és Grazban végezte, 1861-től 1872-ig megyei hivatalokat viselt Árva vmegyében, ez utóbbi évben alsó-kubini kir. járásbiró s csakhamar azon kerület országgyülési képviselője lett, hol a Deák-párthoz tartozott s több ízben előadói szerepet is vitt, 1875. a fuzió után a Sennyey-párthoz s későbben a szabadelvü táborba lépett, s a delegációkba is megválasztatott. Császári és királyi kamarás lett, s az 1892-iki árvavármegyei inség alkalmával buzgó tevékenységet fejtett ki. - K. Géza, a jolsvai kerület országgyülési képviselője. szül. Szkároson (Gömör) 1851 dec. 9. 1882. a rozsnyói járás főszolgabirájává s 1883. egyházi felügyelővés az egyetemes evang. egyház törvényszéki birájává választatván, határozott és szigoru eljárásával nagyban járult ahhoz, hogy a gömöri ág. ev. esperességből a panszlavizmus mételye kiküszöböltetett. 1891. s ismét 1892. egyhangulag választatott meg a jolsvai kerület országgyülési képviselőjévé. Végre K. György, ki 1838 Deménfalván Liptó vmegyében született s előbb a hadseregben szolgált, azután Trencsén vmegy eközéletében vitt élénk szerepet. 1887. és 1889. az ottani illavai kerület képviselője lett.

1. K. Ágoston, szül. Videfalván (Nógrád) 1799 máj. 30., megh. Budapesten 1873 szept. 19., szülő megyéjében kezdé meg hivataloskodását, 1821. mint megyei aljegyző, s foltatta 1832-42-ig, mint főbiztos. 1837. a nógrádi evang. esperesség felügyelőjévé választatott, hol e minőségében könyvtárt, olvasó- és munkálkodó-társulatot alapított, s létrehozta a népnevelés és magyar nyelv terjesztésére szolgáló megyei intézetet. Szenvedélyes természettudós s gyüjtő lévén, részt vett a magyar orvosok és természetvizsgálók 1841. Pesten, 1846. Pécsett és 1847. Sopronban tartott vándorgyülésein, hol az alelnökséget viselte. 1843. a nemzeti muzeum igazgatójává neveztetett ki s e minőségében nagy számu külföldi rendjelekkel díszíttetett s több tud. társaság tagjává választatott. A m. akadémia 1843. tiszteleti, s 1853. igazgató tagjává választotta. 1845. cs. kir. tanácsos lett, 1846. a nemzeti muzeumban alapított magyar képcsarnoki egyesület másodelnökévé, a magyar természettudományi társulat első elnökévé, s 1849-ben a magyar földtani társaságnak is első elnökévé választatott. 1857-ben Fernc József király drága gyémántos gyűrüvel ajándékozta meg, s 1858. kamarássá is kineveztetett. A politikába nem avatkozott; egyébiránt is békés, konzervativ irányu volt. Kétségkivül ugy a nemzeti muzeum, különösen a muzeum kincseinek a nehéz időkben eszközölt gondos megmentése, valamint egyéb tudományos egyletek körében s kormányzásában tagadhatatlan érdemeket szerzett magának. Csöndes működéssel sok jót eszközölt; a muzeumi kert alakítására, s a muzeum belső felszerelésére közel százezer forintot gyüjtött. Pyrker érseknek a muzeum gazdagítására átadott képtára ébreszté benne a nemzeti képtár alapításának eszméjét, melynek létesítésén sikerrel fáradozott. A magyar muzeum igazgatóságát mindaddig viselte, mig gyenge egészségi állapota megengedte (1869). Az irodalmi téren, nagyszámu kisebb dolgozatain kivül, munkái: A magyarországi mérges növények (1842); A magyar nemzeti muzeum (1848); A szegszárdi régiségek, magyarul és németül (1857); Rimaszombat s Ferenczi István, utazási vázlat (Divatcsarnok 1855, 48. sz.); Úti jegyzetek Németországból s Hollandiából (u. o. 1853, több szám, és Vasárn. Ujs. 1858, 1859, számos cikk a magyar nemzeti muzeum érdekében); Terv a miként alakulandó magyarországi orvosi s természettudományi társaságról (Pesti Hirlap 1841, 41.) stb. Atyja, K. András példaadó nyomán ő is, mint Ferenc testvére, legifjabb korától kezdve többféle becses gyüjteményt szerzett,melyek egy része 1849. Videfalván a losonci vereség folytán felbőszült muszk ahad által elpusztíttatott. V. ö. Vasárnapi Ujság 1857, 39. sz. arcképpel; Magyarország és a Nagyvilág 1868, 19. sz. arcképpel; ugyanaz 1873, 39. sz. szinte arcképpel; Pesti Hirlap 1843, 24. sz.

2. K. Ferenc, Ágoston testvérbátyja, született Videfalván 1796 márc. 25., megh. 1874 márc. 8. 1812-1814. a debreceni kollégiumban folytatta tanulmányait Ágostonnal együtt. Aztán Bécsbe utaztak, hol az éppen akkor tartott nagy kongresszus alkalmával a nagy főváros tudományos kincseivel s gazdag gyüjteményeivel megismerkedni, s Európa legtöbb fejedelmét s nagy államférfiát láthatni alkalmuk volt. 1813. a pesti egyetemre jöttek a jogi tanfolyamra. 1819. iskoláikat bevégezve, mint patvaristák s kir. táblai jegyzők Pesten időztek, s megismerkedtek az irodalom akkor nagyságaival, Horváth Istvánnal, Fáy Andrással, Szemere Pállal, Kazincy Ferenccel, kik ifju kebleikbe a magyar nyelv s irodalom iránti szeretetet maradandólag beoltották. Ezentul a két testvér pályája különvált. Ferenc pestvármegyei aljegyző volt, majd szülőmegyéjébe visszatérve mint szolgabiró működött, s egymásután három pozsonyi országgyülésen (1833, 1843 s 1847) képviselte megyéjét. Ő volt, ki Nógrád vármegyében az első közös magtárt felállította, a rabok számára a dolgozó rendszert életbe léptette, s az iskolaügyekben is, hitkülönbség nélkül, buzgón fáradozott. K. emellett a nemzeti irodalomnak is nemcsak pártolója, ki Blaskovich Bertalannal együtt lehetővé tenni segítette Kisfaludy Károly Aurorájának megjelenését, ki a Széchenyi Ferenc gr. által alapított magyar muzeum ügyét felkarolva, az országgyülésen indítványt tett s azonkivül is mindent elkövetett, hogy azt a nemzet magáévá tegye és segélyezze, hanem művelője is volt, s kiváló szeretettel viseltetvén a természettudományok, főleg az ásványtan és geologia, s a régiségek iránt, e tárgyakból maga is becses gyüjteményt szerzett, s midőn ezt az oroszok 1849. feldúlták, újból elől kezdte gyüjtését s ebben egész életén át ki nem fáradt, s azt közvetlenül halála előtt, 1870. a pesti vármegyeházban ki is állította. A természettudományokat Ágoston öccsével kezet fogva társadalmi téren is terjeszteni s meghonosítani iparkodott; a természettudományi társaságnak egyik főalkotója s támogatója volt, s ugyanazzal együtt a geologiai és archeologiai társaságoknak is életbe léptetője, s az előbbinek több éven át elnökségét is viselte. Az orvosok és természetvizsgálók vándorgyülésein buzgó részt vett, s a temesvári, koloszvári és egri gyüléseken elnökölt is. Az akadémia 1840. levelező, 1858. pedig tiszteleti tagjai közé iktatta, hol aztán a matematikai s természettudományi bizottság elnöke volt egész 1870-ig. Teljes rokonszenvével csüngött a nemzeti művészeten is, fiatal művészeket segített kiképeztetésükben, s nemes bőkezüségének maradandó emlékét hagyta Ligeti szép tájéképeinek megszerzésével az akadémia ülésterme számára, mely célra 2000 frtnál többet áldozott. Az 1847-iki országgyülésen mint Nógrád követe jelen lévén, a márciusi eseményekben élénk részt vett, s midőn az első pesti parlamenten mint a losonci kerület képviselője ismét megjelent; a mérsékeltebb rendszabályokkal meg nem elégedve, csakhamar Kossuth politikájához csatlakozott s a szabadságharc egész folyásán ily irányban működött. A szabadságharc elnyomatása után 9 évi várfogságra itéltetett, de nemsokára megkegyelmeztetett, s 1861-ig ismét minden erejét s idejét a tudománynak s társadalmi köröknek szentelte. 1853. Vahott Imrével együtt szerkesztette s adta ki a Magyarország s Erdély képekben címü tanulságos képes munkát, 1855. a Pesti Naplóban (II. félév, 110. sz.) megirta barátja Petényi S. nekrologját. 1861. ismét megválasztatott a losonci kerület képviselőjévé, s régi irányához hiven, a határozati párthoz csatlakozott. Azontul nem vállalt országgyülési mandátumot, de a hazafiui tevékenység mezejéről végelgyengüléséig soha vissza nem vonult. Egész életén át rajongással foglalkozván Korvin Mátyás királynak elszéledt könyvtárával, 1862. Ipolyi Arnold s Henszlmann Imre tudós barátaival együtt Konstantinápolyba utazott, s ott ha célját egészen el nem érhette is, annyit mégis kivitt, hgoy az akadémia könyvtárát néhány érdekes korvinával (l. o.) gazdagította. Utolsó törekvése volt Magyarország nagy kozmográfiáját kiadni, s e célra indított mozgalmat, adatgyüjtést, s ebbeli fáradozása a 76 éves agg férfiu kimeríthetetlen tetterejéről még élete utolsó napjaiban is tanuskodik. A két Kubinyi testvér felett összefoglalva Nendtvich Károly tartott az akadémiában 1876 jan. 26. emlékbeszédet. Ezenkivül v. ö. Vasárnapi Ujság 1862, 30. sz. s 1874, 14. sz. arcképpel; Magyarország és a Nagyvilág 1874, 15. sz. arcképpel; Losonci Lapok 1874, 14. sz., Budapesti Közl. 1874, 72.

3. K. János, altábornagy, szül. Feleden 1830. 16 éves korában a katonai pályára lépett, azt Liechtenstein herceg 27. számu ezredében kezdve meg. Gyorsan haladta meg az alsóbb rangfokozatokat s igy a galiciai és olaszországi mozgalmas napokban már mint főhadnagy, majd pedig mint kapitány harcolt. Az olasz hadjárat lezajlásával mint császári és kir. huszárkapitány Felső-Ausztriába, Welsbe rendeltetett, ahol is több évig állomásozott. Hat évi szabadságidő után mint lovas százados a jászberényi központi lovastiszti iskolában 1872. tanár, majd őrnagy, s már 1872. alezredes és iskolaparancsnok. Innen Aradra küldetett az ottani huszárezred parancsnokául; csakhamar ezredessé lépett elő s mint ilyen Pozsonyba rendeltetett dandárparancsnoknak, amely minőségben vezérőrnaggyá lett. Mint pozsonyi dandárparancsnok nemcsak a honvédség, de Nyitra városa körül is nagy érdemeket szerzett, amennyiben a Nyitrán létesített nagyszábásu s a modern harcászatnak teljesen megfelelő sátortábor K. fáradozásának eredménye. Érdemeiért a király legfelsőbb elismerésében részesült. Nyitra vármegye pedig díszpolgárává választotta. Két évvel utóbb már altábornaggyá nevezte ki a király, s mint ilyen előbb Szegeden állomási és kerületi parancsnok, majd a budapesti I. kerület parancsnoka, a törzstiszti tanfolyam igazgatója s egyben a cs. és kir. katonai tudományos és kaszinó-egylet elnöke. 1863 óta viseli a cs. és kir. kamarási méltóságot és a német lovagrend Mária-keresztes tiszteleti lovagja. 1891. a király az osztrák császári Lipótrend adományozásával jutalmazta, s még ugyanazon évben a cs. és kir. katonai érdemrendjel (a vörös szalaggal) tulajdonosává nevezte ki.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is