Kuen-lün
(Kven-lün), a khinaiaknál egy hegység neve, nem messze a
Hoangho forrásaitól; mint gyüjtőnév azt a hegyláncot jelenti, mely Közép-Ázsiát
az É. sz. 35-36° közt átszeli. A K. Ny-i és K-i ágait erős bemélyedés választja
el, körülbelül a keleti h. 90° alatt. A Ny-i K. a Pamir fensíknál kezdődik, s a
Karakorummal összefügg; a közéjük eső völgyeket magas fensíkok töltik be; déli
lejtőjén Stolicka geologus (1873) csillámpalát talált, s még lejebb, a
közép-ázsiai mélyföld felé, nagy terjedelmü kréta- és agyagrétegekre akadt: az
ezekben felfedezett nefrit-kőzetekhez hasonló anyagból készültek a
kőkorszakbeli szerszámok és eszközök. A keleti K. a Kuku-Nor és Tibet közt elterülő
téres pusztaság É-i határhegyláncát képezi; D-i lejtőjétől, a 800 m. széles
kietlen sivatagon tul, 19 napi járóföldre vannak az első tibeti telepítvények.
A Ny-i K. hegyláncban, melyet először (1872) az orosz Prsevalszkíj mászott meg,
6000 m. maga shegyek is vannak, mig a keletiben (először 1865. a Schlagintweit
testvérek mászták meg), a legmagasabb emelkedés 4800 m. A K. hegységet nyáron a
nomádok keresik föl barmaikkal, s időnkint karavánok járják meg hágóit.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|