Küldvény

(ol. rimessa), kapcsolt fogalom s tulajdonképen helyesen csakis valakinek K.-éről lehet szólani, amennyiben valamely idegen váltó egyidejüleg K. is, meg intézvény is: K.-e a váltó tulajdonosának, intézvénye a kibocsátónak, s ha az intézvényezett elfogadja azt, akkor ennek elfogadványává válik. A K. megnevezést mindig akkor használják, amikor azt akarják kifejezni, hogy az illető váltó a szóban forgó személyre nézve aktiv vagyont jelent. Aki tehát K.-t kap, ennek értéke fejében tartozik; aki pedig K.-t ad, az ennek értéke fejében követel. Küldvényezni v. remittálni annyit tesz, mint valakinek más által kifizetendő váltót adni birtokába; akinek küldvényezünk, az a váltónak vagy rendelvényese, v. forgatmányosa lesz. A küldvényezésnek igen nagy fontossága van a nemzetközi kereskedelemben, amennyiben a reális és ideális áruk forgalma folytán előállott tartozásokat és követeléseket ez úton egyenlítik ki. P. Budapest kap Manchesterből szövött árukat; ha az ekként keletkezett tartozást Budapest ugy egyenlíti ki, hogy valamelyik budapesti banktól Manchesterben fizetendő váltót vásárol s ezt hitelezőjének elküldi: akkor Budapest küldvényezett Manchesternek; a szóban forgó váltó Budapestnek is, hitelezőjének is K.-e, a művelet pedig küldvényezés lesz. A K.-nek vételével és eladásával foglalkozó ügyleteket K.-ügyleteknek nevezzük. L. még Váltó.

Forrás: Pallas Nagylexikon