Az elveket, melyek ebben a tekintetben az állam magatartását
szabályozhatják, s a nemzetközi büntetőjoghoz tartoznak, következéskép szokás
osztályozni: 1. az egyetemleges világigazságszolgáltatás elve, mely szerint az
állam bárki által bárhol elkövetett bűntett miatt büntető hatalmát mozgásba
hozatja, mint az államok között fennálló s elismert jogközösségnek hivatott
képviselője; 2. a területiség elve, mely szerint az állam csakis a saját
területén elkövetett bűntettek miatt lép fel; 3. az aktiv nemzetiség elve, mely
szerint az állam büntető hatalmának csak saját honosai vetvék alá, de ezek
feltétlenül, a bűntett elkövetésének helyére való tekintet nélkül; 4. a passziv
nemzetiség elve, mely szerint az állam csak a belföldi javakat, de ezeket akkor
is védelmezi, ha a javak külföldön vannak. Eszerint tehát a külföldi, aki
külföldön, de belföldi ellen követ el bűncselekményt, a belföldi törvény
szerint büntetendő. A tételes jogok a rendszereknek egyikét sem fogadják el
kizárólagos zsinórmérték gyanánt, hanem azoknak különböző kombinációja útján u.
n. vegyes rendszereket alkotnak. A magyar btkv álláspontja a következő: a)
Alapelv a területiség elve, mely a btkv 5. §-ában nyer kifejezést, amely
szerint: a btkv hatálya a magyar állam egész területére terjed ki (Horvát- és
Szlavonországok kivételével); az ezen területen akár magyar honosok, akár
külföldiek által elkövetett bűntettek és vétségek a magyar btkv határozatai
szerint büntetteknek; b) a magyar btkv szerint büntetendő az a magyar honos is,
aki az abban meghatározott valamely bűntettet vagy vétséget külföldön követ el;
c) a külföldi, aki külföldön követ el bűntettet vagy vétséget a magyar btkv
szerint csak akkor büntetendő, ha kiadatásának helye nincs, és az
igazságügyminiszter a bűnvádi eljárás megindítását elrendeli; d) külföldön
elkövetett bűntett v. vétség miatt bűnvádi eljárásnak nincs helye, ha az
elkövetett cselekmény a magyar törvény v. az elkövetés helyének törvénye
szerint nem büntethető, vagy azok egyike szerint megszünt büntethető lenni, v.
ha a büntetést az illetékes külföldi hatóság elengedte; e) ha az elkövetett
bűntettre v. vétségre az elkövetés helyének törvénye enyhébb büntetést állapít
meg mint a magyar törvény, akkor az enyhébb törvényt kell alkalmazni; f) ha
bűnös a külföldön reá kiszabott büntetést részben kiállotta, a büntetésnek
külföldön kiállott része a büntetésbe beszámítandó. Ha a bűnös a külföldön
kiszabott büntetést egészen kiállotta, akkor bűnvádi eljárásnak helye nem
lehet, mert a büntetés kiállása által a cselekmény megszünt büntethető lenni,
de g) magyar honos ellen, ha oly cselekményt követett el, mely miatt a magyar
törvény szerint hivatalvesztés, v. a politikai jogok gyakorlatának
felfüggesztése van megállapítva, e mellékbüntetések alkalmazása végett a
bűnvádi eljárás megindítandó akkor is, ha külföldön büntetését kiállotta vagy
azt a külföldi hatóság elengedte; h) bizonyos bűncselekmények, minthogy a
nemzet politikai s gazdászati életét rendkivül s közvetlenül érdeklik,
feltétlenül s kizárólag a magyar törvény szerint büntetendők és pedig akkor is,
ha azok miatt a bűnös a külföldön megbüntettetett; ezek a következők:
felségsértés, hűtlenség, lázadás és magyar állampénztáraknál fizetés gyanánt
elfogadott pénzre, s magyar közhitelpapirokra vonatkozólag elkövetett
pénzhamisítás, végül, de csak a magyar honosra nézve a királysértés, s a
királyi ház tagjainak megsértése; c) külföldön elkövetett kihágás nem
büntetendő.
Forrás: Pallas Nagylexikon