kültakaró

Az állati test legkülső, a környezettel közvetlenül érintkező része. Az egysejtűekben ez maga a sejthártya (sejtmembrán), a szivacsokban pedig lapos fedősejtek rétegéből áll. A csalánozókban a külső sejtréteg hámjellegű sejtjei alkotják. A férgektől a puhatestűekig a kültakarót hámszövetek építik fel, a fejlettebb állatoknál viszont a hámszövethez kötőszöveti réteg, az irha is csatlakozik (szövetek). A férgekben a kültakaró összenő az alatta levő simaizomszöveitel bőrizomtömlővé (mozgás). Az ízeltlábúakban a kültakaró elkitinesedik, az állat külső vázát alkotja. A gerincesek bőre hámrétegből, irhából és bőr alatti kötőszövetből áll. A többrétegű hám a kétéltűek bőrében már gyengén elszarusodik, a hűllők, a madarak és az emlősök kültakaróján pedig vastag szaruréteg alakul ki. A szaruréteg állandóan kopik, alulról az élő hám osztódásával pótlódnak a lekopott rétegek. Az irharéteg rugalmas és ellenálló rostos kötőszövetből áll, amely erekben és idegekben gazdag és a hámréteget táplálja. A bőr alatti kötőszövet testtájanként változó vastagságú, laza, zsírdús. A bőr származékai közül a szőrök, a hajszálak, a körmök a hámréteg képződményei. A faggyúmirigyek a szőrtüszőkkel állnak kapcsolatban, váladékuk védi a bőrt. A verejtékmirigyek az irha és a bőr alatti kötőszövet határán találhatók. A bőr véd a kisebb mechanikai és kémiai hatások ellen. Rossz hővezetése, gazdag érrendszere és verejtékmirigyei révén fontos szerepet játszik a hőszabályozásban is (belső környezet). A bőr az ember legnagyobb felületű érzékszerve (érzékelés).

Szerkesztette: Lapoda Multimédia

Kapcsolódás

• test
• sejtmembrán
• sejt
• szövet
• mozgás
• állat
• belső környezet
• ember
• érzékelés