kültakaró
Az állati test legkülső, a környezettel közvetlenül érintkező része. Az egysejtűekben ez maga a sejthártya (sejtmembrán), a
szivacsokban pedig lapos fedősejtek rétegéből áll. A csalánozókban a külső sejtréteg hámjellegű sejtjei alkotják. A
férgektől a puhatestűekig a kültakarót hámszövetek építik fel, a fejlettebb állatoknál viszont a hámszövethez kötőszöveti réteg, az
irha is csatlakozik (szövetek). A férgekben a kültakaró összenő az alatta levő simaizomszöveitel bőrizomtömlővé (mozgás). Az
ízeltlábúakban a kültakaró elkitinesedik, az állat külső vázát alkotja. A gerincesek bőre hámrétegből, irhából és bőr alatti
kötőszövetből áll. A többrétegű hám a kétéltűek bőrében már gyengén elszarusodik, a hűllők, a madarak és az emlősök
kültakaróján pedig vastag szaruréteg alakul ki. A szaruréteg állandóan kopik, alulról az élő hám osztódásával pótlódnak a lekopott
rétegek. Az irharéteg rugalmas és ellenálló rostos kötőszövetből áll, amely erekben és idegekben gazdag és a
hámréteget táplálja. A bőr alatti kötőszövet testtájanként változó vastagságú, laza, zsírdús. A bőr származékai közül a
szőrök, a hajszálak, a körmök a hámréteg képződményei. A faggyúmirigyek a szőrtüszőkkel állnak kapcsolatban,
váladékuk védi a bőrt. A verejtékmirigyek az irha és a bőr alatti kötőszövet határán találhatók. A bőr véd a kisebb
mechanikai és kémiai hatások ellen. Rossz hővezetése, gazdag érrendszere és verejtékmirigyei révén fontos szerepet
játszik a hőszabályozásban is (belső környezet). A bőr az ember legnagyobb felületű érzékszerve (érzékelés).
Szerkesztette: Lapoda Multimédia
Kapcsolódás
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|