Kultusz

(lat. cultus, a colo a. m. tisztelni igétől) a. m. tisztele tés pedig istentisztelet, istenimádás. Szoros összeköttetésben van a K. a vallással, amennyiben ha a vallás ugy határozható meg, hogy az az embernek egész benső élete az Istennel való személyes közösségben, akkor a K. nem más, mint ezen életnek szent és ünnepélyes formában való kinyilatkoztatása. K.-a többé vagy kevésbbé kifejlett formában, szellemiebb vagy anyagiasabb alakban, minden időben minden népnek volt és van; egyidős az az emberiséggel. A K. Istent föltételez, de világias értelemben szoktunk beszélni a szellem, az ész, a génie, a szépség stb. K.-áról is. Az Istenre vonatkozó K.-ról, tehát az istentiszteletről, ennek elveiről, formáiról, berendezéséről egyik gyakorlati teologiai tudomány, az egyházszertartástan, a liturgika (l. o.) tanít. L. még Holtak tisztelete.

Forrás: Pallas Nagylexikon