|
| |
Legyen Ön is szerkesztőnk!
:: Küldjön be címszót! :: |
Magyar |
Angol |
| Kunok |
---- |
Magyar |
Német |
| Kunok |
---- |
|
| |
| Címszavak véletlenül |
|
Hasított bőr, Fosógém, Polikeit, Zsiványpecsenye, Caicos - szigetek, Dhulip Singh, jaguár, amputál, Faluközösség, Dagget, Buitenzorg, Guadalaviar, Hospitium, liquor, Oberge, cönogenezis, Klitorisz, Menominee, Félzárlat, Volo, Ékkő, Méregliliom, Kedvessy módon, Honvágy, Zazikhoven |
|
| |
|
| |
|
 |
|
Kunok
|
|
(Comani, Cumani), az ural-altájiak, helyesebben turániak
közé tartoztak, kik 750. a Volga és Jajk, valamint a Kaukázus vidékein tüntek
föl először. A bizanciak guzoknak, uzoknak, a magyarok kunoknak, az oroszok
palócoknak nevezik. Latin cumanus nevök onnan van, hogy a Kuma partjain laktak,
hol több helynév emlékeztet rájuk, valamint Daghesztánban is; igy Khunsak vagy
Kunsakh, hol hajdan az avarok khánjai laktak; Daghesztánban laktak a várkunok
is és ott a Huns, vagy Khuns-kerületben Khunsagh nevü város állt. Az orosz
évkönyvek először csak 1061. említik őket s a palovecek, azaz kunok négy ága
Nestor szerint a besenyő, turkmén, török és palovec. A Névtelen azonban már
889. szerepelteti Kijevnél a hét kun vezért, kik előbb az oroszokkal, majd a
magyarokkal szövetkeztek. A hét kun nemzetséget IV. László is említi s a kun
név mindenesetre régibb 889-nél, ugy hogy használatában nincs anakronizmus. A
besenyők és kunok különböző voltáról fölmerült nézeteket l. Besenyők (Pallas N.
Lex. III. 193). Kunok még a XIII. sz.-ban is oly nagy számmal laktak Fekete-Kunországban,
ahogy magyar krónikák is nevezgették Krimia és Dél-Oroszország kunságát, hogy a
velencei s olasz kereskedők érdemesnek tartották meg is tanulni nyelvüket;
ennek köszönheti az 1303-ból való Petrarca-kódexet, mely a főbb kun szavakat és
szólásmondásokat tartalmazza s mely «kétségtelenné» teszi a nyelv török voltát.
(Codex Cumanicus. Kiadta gr. Kuun Géza.) Ezzel szemben azonban figyelmet
érdemel, hogy a romániaiak nyelvében csak újabb s kevés a török hatás, ellenben
ezernél többre megy a magyar kölcsönszó. E kölcsönszóknak törököknek kellene
lenniök, ha a kunok a magyarokkal együtt a turániaknak egy teljesen önálló ágát
nem tették volna. A kun nyelv utolsó ismerője, hagyomány szerint, Varró István
karcagi lakos volt (megh. 1770.). A kunoknak nincs külön magyar tájszólásuk, mi
Hunfalvy Pál (Ethn. 409.) felfogása mellett bizonyít, hogy itt magyarosodván
el, a kész magyar nyelvet fogadták be. Magyarországi történetöket l. Besenyő,
Jászkunok és Kuthen cikkei alatt. |
|
|
| Forrás:
Pallas Nagylexikon |
| |
|
|
|
|
|