Kunos
Ignác, turkologus, született a Debrecen melletti Sámsonban
1862. Gimnáziumi tanulmányait a debreceni kollégiumban, az egyetemet
Budapesten, a filozofiai fakultáson végezte, mely idő alatt számos magyar
nyelvészeti dolgozata jelent meg, főleg a Magyar Nyelvőrben és a Nyelvtudományi
Közleményekben. Mint egyetemi hallgató pályadíjat nyert egy dolgozatával,
melyet Munkácsi Bernáttal egyetemben dolgozott fel és mely a m. t. akadémia
kiadványai közt (A belviszonyragok használata a magyarban, 1884), önállóan is
megjelent. Kezdetben ugor nyelvészettel, főleg a mordvin nyelvvel foglalkozott,
később Vámbérynál a török-tatár nyelvek szorgalmas hallgatója lett. Az ezen
időbeli dolgozatai közt legkiválóbbak azok, melyek a magyar népetimologiával, a
disszimiláció törvényével (Magyar Nyelvőr, Egyetemes Filologiai Közlöny) és
szófejtésekkel foglalkoznak. Egyetemi tanulmányait befejezvén, 1885. főleg
tanára Budenz József buzdítására Törökországba ment, ahol a m. t. akadémia és a
magyar kormány anyagi és erkölcsi támgatásával öt esztendőt töltött avégből, hogy
a török irodalmi és népnyelvet, a különböző kiázsiai nyelvjárásokat
tanulmányozza. Ez idő alatt háromízben tett nagyobb utat Kis-Ázsia belsejébe
(Anatoliai képek 1891. A kis-ázsiai vasutak mentén. Budapesti Szemle 1892), és
bejárta ezenkivül Görögországot, Szirát, Palesztinát, Egyiptomot és a Balkán
félsziget egyes országait. Tanulmányai eredményét a m. t. akadémia adta ki.
Első könyve a turkologia terén: Három karagöz játék (1885). Ezt követte két
kötetes Oszmán-török népköltési gyüjteménye (1887-89). Egy török szinjátéka
(Orta-ojuni 1889) és több török nyelvészeti értekezései a Nyelvtudományi
Közleményekben és az Ungarische Revue-ben (Kis-Ásziai török nyelvjárások, 1892;
Kis-Ázsiai török népregények, 1892). A Kisfaludy-Társaság kiadásában Török
népmesék c. kötete jelent meg 1889., melyhez Vámbéry irt előszót, majd egy
török epikus regényt adott ki: Köroglu (török népregény. Könyves Kálmán
kiadása, 1894). Keleti útjáról visszatérve, s tud. egyetemen magántanárrá
promoveálták, később pedig az 1891-ben alakult keleti ker. tanfolyamon a török
nyelv és keletisme tanára lett. Keleti kéziratok tanulmányozása végett
Németországot, Hollandiát, Franciaországot, Belgiumot, Svéd- és Norvégiát,
Angliát is meglátogatta. A m. t. akadémiának 1893 óta levelező tagja, a párisi
Société asiatique még 1889. választotta meg külső tagjának.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|