Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
kürt bugle
kürt French horn...
kürt hooter
kürt horn
kürt tooter
kürtcsiga whelk
kürtő duct
kürtő flue
kürtő slot
kürtő stack
kürtő tunnel
kürtő vent
kürtőkalap high hat
kürtőkalap silk hat
kürtőkalap stovepipe
kürtőkalap stovepipe h...
kürtőkalap top hat
kürtszó bugle-call
kürtszó toot
kürtöl to blow one...

Magyar Magyar Német Német
kürt Horn (s)
kürt & duda... Tute (e)
kürtjel Hornsignal ...
kürtöl & du... tuten

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Kürt

(Cor, Corno). A használatban levő mai K. rézfuvóhangszer, melynek őseredeti alakja elvész a régi kor homályában. Több mint valószinü, hogy kezdetben állatok szarvából készült, leginkább vadászati alkalmakra. Későbben fémanyagból, s mint ilyen már a régi ősnépeknél sokféle módosuláson ment keresztül. Voltak egyenes vonalba futó s görbített K.-ök. Az egyenes vonalba futó régi alaku K.-ök maradványai még manapság is az u. n. havasi s pásztor-K.-ök. Hogy a hang simább, élesebb s határozottabb szint nyer az ércből, rézből, bronzból, ezüstből stb. mint a fából vagy állatszarvból készült K.-ökből: erre a régi népek is csakhamar rájöttek, valamint arra is, hogy a K. hangcsövének hosszusága feleslegessé válik annak behajlítása által. Azért a történeti adatok s relief-maradványok eléggé igazolják, hogy már a régi egyiptomiak, héberek, s utánok a görögök és rómaiak széltében használták a hajlított fémből készült K.-öket. A XVII. sz. találmánya a réz-K. csövének köralaku hajlítása, miáltal a hang egyenletesebben képződik az ily csövekben. A mai használatu K.-ök kétfélék, u. n. természetes és mesterséges gépezetü K.ök. Mind a kettő vékony csőből indul ki s az alsó végén széles öblü hangfogóban végződik. A természetes K.-ből a játszó a hangszer felső végére illesztett, ki- s beilleszthető keskeny rézfuvóka által hozza ki a hangokat, csupán ajkainak szűkebb v. tágabbra való szorításával, s a befuvás által. Az ily természetes K.-ök, melyek mind C alaphangra vannak hangolva, a következő természetes hangok kihozatalára képesek, u. m.:

[ÁBRA]

Az ily természetes hangok kihozatalára a mesterséges, vagyis a billentyükkel allátott K. is képes, csak hogy a másik felett azzal az előnnyel bir, hogy a közbeeső kromatikus hangokat is képes kihozni a billentyű segítségével. A K. a legváltozóbb alapon álló transzponáló hangszer. Normálisan C alapon áll, s a K.-re mindig csak C skálában szokás irni, rendesen violin-kulcsban, s csak a mély hangok jeleztetnek basszus-kulcsban. De azért nem mindig C-ben hangzik, hanem aszerint amint ilyen v. amolyan hangalapon álló fuvóka illesztetik a felső fuvócsőbe. Azért e fuvókák sokfélék, majdnem annyifélék, ahány különböző hang van; van p. Es, A, E, B, G stb. fuvókák s ezek mind ugyanannyi hangnemet jelentenek, vagyis ha a fuvóka F-en áll, akkor a normál C-skála F-skálának hangzik s igy tovább. A C normál hangot az egyvonásos c képviselvén, az egy nyolcaddal lejebb hangzik, s igy az egész skála is. Ha a fuvókacső változik, akkor a normál C-hez az a hangköz viszonylik, melyet képvisel; F-ben tehát a C egy nagy felnegyedet képvisel, mely azonban egy nyolcaddal szintén lejebb hangzik, s igy minden más hangalapu csővel szemben az illető hangköz szerint alakul a viszony. Különös sajátsága, hogy képes a hangokat tompítani, mint a vonós hangszereknél a nyeregre illszteni szokott hangtompítók (l. o.). A K.-nél ez azáltal jő létre, hogy a játszó a joggkezének fejét az alsó, szélesnyilásu hangtölcsérbe dugja s azzal tetszése szerint elzárja, vagy mérsékli a fuvás által beléáramló légoszlopot. A K. egyike a legszélesebben használt s elterjedt rézfuvóhangszereknek. Egyformán használatban van szinházi mint hangversenyi s katonai zenekaroknál.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is