Kuthen

(Barina Vendel), költő, szül. Kiskun-Halason 1835 okt. 20., megh. Tápió-Györgyén 1875 aug. 3. a gimnázium 6. alsó osztályát otthon járta, akkor az egyházi pályára lépett s mint kalocsai papnövendék Pécset végezte be a gimnáziumot, később a váci egyházmegyébe tétette át magát; 1857. pappá szentelték, mire segédlelkész lett Tápió-Bicskén és több alföldi helyen, de leginkább Bicskén. 1870. Tápió-Szentmártonba nevezték ki plébánossá, 1875. pedig Tápió-Györgyére. Utolsó időkben sokat betegeskedett. Már papnövendék korában fellépett mint költő, verset és beszélyt irt a Családi lapokba, Magyar Néplapba, majd a Kath. Néplapba (1857). Első gyüjteményét Költemények c. alatt Kalocsán 1859. adta ki, Újabb költeményeit pedig Pesten 1866. Eleinte tisztán a vallásos költészettel foglalkozott, majd amint szépirodalmi irányu kat. közlönyünk nem volt s K. egyéb lapokban kereset tért, világiasabb lett s hazafias népies költeményeket is irt. Főleg a 60-as években virágzott. Nem volt erősebb egyénisége, de lirájának volt lendülete és csinja és jeles minták hatását éreztette. Humoros leveleket is irt az Idők Tanujába több éven át. Hátrahagyott költeményeit nőtestvére megbizásából Gyurinka Antal nagykőrösi esperes rendezte sajtó alá (Nagykőrös 1888). Egyéb művei: A főispán családja (regény, Pest 1861); Fehér Bandi (u. o. 1865); A végrendelet v. ki mint vet ugy arat (e kettő a Szent István-társ. kiad.); Isten ujja v. egy szegény család története (népirat, Esztergom 1868). L. Maszlaghy, Új m. Sion 1875; Vasárnapi Ujság 1889; Magyar Állam 1889. 101, 113, 132. sz.; Főv. Lapok 1893, 72. sz.

Forrás: Pallas Nagylexikon