Kythera

(olaszul Cerigo), a legdélibb a jóniai szigetek közt, Lakonia DK-i csúcsának, a viharos Malea-fokkal szemben, az Égei-tenger bejáratánál fekszik. K. most az argoliszi és korintusi nomosz egyik eparchiája; területe 285 km² (mások szerint csak 277 km²), melyet sziklás perem környez. Fontosabb terményei a gabona, bor, olajbogyó, déligyümölcs és háziállatok (különösen kecskék és juhok), mely utóbbiakkal élénk kereskedést űz. A sziget lakossága (1889) 10 524 görög alattvaló; fővárosa K. a déli parton, püspöki székhely, (1889) 805 lak., több kolostorral és templommal; kikötője Kapsalion, 162 lak. DK-re K.-tól fekszik a kis Antikythera (olaszul Cerigotto), mely azelőtt hirhedt volt, mint a tengeri rablók menedékhelye, területe 10 km², 396 lak.

Az ókorban K. sokáig közvetítő állomás volt a feniciaiak K-i és Ny-i gyarmatai közt, s mivel itt halászták a biborcsigákat, Porphyris-nek is nevezték. A sziriai Astarte kultusza, melyet Askalon alapított, szintén itt vert először gyökeret és alapja lőn a hellének Aphrodite-Urania vagy Kythereia kultuszának. A szigetet a fenicieiektől az argivok foglalták el, de csakhamar a spártaiak birtokába került; végre a rómaiaké, majd a bizanci császárságé lett, utoljára pedig Velence foglalta el. A középkorban aztán osztozott a többi jóniai szigetek sorsában.

Forrás: Pallas Nagylexikon