Kythera
(olaszul Cerigo), a legdélibb a jóniai szigetek közt,
Lakonia DK-i csúcsának, a viharos Malea-fokkal szemben, az Égei-tenger
bejáratánál fekszik. K. most az argoliszi és korintusi nomosz egyik eparchiája;
területe 285 km2 (mások szerint csak 277 km2), melyet
sziklás perem környez. Fontosabb terményei a gabona, bor, olajbogyó,
déligyümölcs és háziállatok (különösen kecskék és juhok), mely utóbbiakkal
élénk kereskedést űz. A sziget lakossága (1889) 10 524 görög alattvaló;
fővárosa K. a déli parton, püspöki székhely, (1889) 805 lak., több kolostorral
és templommal; kikötője Kapsalion, 162 lak. DK-re K.-tól fekszik a kis
Antikythera (olaszul Cerigotto), mely azelőtt hirhedt volt, mint a tengeri
rablók menedékhelye, területe 10 km2, 396 lak.
Az ókorban K. sokáig közvetítő állomás volt a feniciaiak K-i
és Ny-i gyarmatai közt, s mivel itt halászták a biborcsigákat, Porphyris-nek is
nevezték. A sziriai Astarte kultusza, melyet Askalon alapított, szintén itt
vert először gyökeret és alapja lőn a hellének Aphrodite-Urania vagy Kythereia
kultuszának. A szigetet a fenicieiektől az argivok foglalták el, de csakhamar a
spártaiak birtokába került; végre a rómaiaké, majd a bizanci császárságé lett,
utoljára pedig Velence foglalta el. A középkorban aztán osztozott a többi
jóniai szigetek sorsában.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|