La Fontaine
János, francia meseköltő, szül. Château-Thierryben 1621 jul.
8., megh. 1695 ápr. 13. Reimsban papnak készült, de nem találván kedvét a
teologiában, víg életet folytatott, mellette irodalommal is foglalkozott
(Horatiust és Terentiust fordítgatta). Utóbb szülei kivánságára haza ment,
hivatalnoki pályára lépett s meg is nősült. Csakhamar azonban oda hagyta
hivatalát s feleségét és Párisba menve, ismét mulatós életmódra adta magát.
Pártfogójának, Fouquet miniszternek bukása után szükségbe jutott és kénytelen
volt hazájába visszatérni. Otthon megismerkedett Bouillon (leánynevén Mancini)
hercegnővel és kastélyában mindennapi vendég lett. A hercegnő számára frivol
hangu verses elbeszéléseket és novellákat irt és 1664. ismét elkisérte Párisba,
ahol aztán magas pártfogóinak (Condé és Conti, Vendôme és Burgund hercegeknek,
az orleansi hercegnőnek és másoknak) kegyéből élt. Racine megismertette
Boileauval és Moliére-rel, akik irodalmi munkásságra buzdították. Az udvarba
nem volt bejáratos, mert a mindenható XIV. Lajos haragudott rá és az akadémiába
is csak nagy nehezen engedte őt beválasztatni (1684). Öreg korában megbánta
könnyelmü életmódját és hogy irodalmi léhaságait jóvátegye, néhány zsoltárt
franciára fordított. 1891. Auteuilben szobrot emeltek neki. L. legkiválóbb
művei: sikamlós, de utánozhatatlan báju versekben irt meséi (Contes et
nouvelles en vers, 5 könyv, 1665-74 és azóta nagyon sokszor), amelyeknek
anyagát többnyire olasz és francia novellistákból vette, és fabulái (Fables,
1-9 könyv 1668, 7-11 könyv 1678, 12 könyv 1694). Fabuláihoz L. is kölcsönzött
az Aesopus- és Phaedrus-féle tőkéből, de jellemzésének plaszticitásával,
látszólagos félénk naiv hangjával és stiljének bájával a francia irodalom
legkiválóbb ilynemü termékeit teremtette meg. Egyéb művei, igy p. drámái is,
csekélyebb értéküek. A jobbak közül valü Les amours de Psyché et de Cupidon c,
sikamlós elbeszélései. L. összes műveinek legjobb kiadása a Grands écrivains c.
vállalatban van (Regnier Henrik kiad. Páris 1888-92). A magyar irodalomra is
jelentékeny hatással volt L. Péczeli József meséi irásában őt követte. V. ö.
Walckenaër, Histoire de la vie et des ouvrages de l. (Páris 1820); Faquel Emil,
La Fontaine (u. o. 1889); Taine, L. et ses fables (12 kiad. u. o. 1892); La
Fontaine (Nisard francia irodalomtörténetéből), ford. Szász Károly (Bud. Szemle
1879).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|