La Marmora

Alfonso Ferrero, marchese, olasz tábornok, diplomata és miniszter, szül. Torinóban 1804 nov. 17., megh. Firenzében 1878 jan. 5. Katonai tanulmányai befejezésével tüzértiszt lett és beutazta Európa főbb országait. 1843. őrnagyi rangot kapott és kitüntetéssel harcolt 1848. az osztrákok ellen. Károly Albert csakis L. óvatosságának és hidegvérének köszönhette, hogy Milanóból elmenekülhetett és ennek fejében L.-t dandárnokká tette. 1849 áprilisában lecsendesítette a fellázadt Genovát, novemberben pedig hadügyminiszterré lett, mely állásban a züllött szárd hadsereget porosz mintára újjászervezte. A keleti háború kitörése után 17 000 emberrel Krimbe indult, hol a Traktir (Csernaia) mellett vívott csatában diadalra vezette embereit (1855). A béke helyreálltával vezénylő tábornoki rangra emelkedett és azután előbb mint tengerészeti miniszter, majd mint a vezérkar főnöke működött. Ebben az állásban szolgálta hazáját az 1859-iki osztrák háboruban is. A villafrancai béke megkötése után a kabinet elnöke s egyúttal hadügyminiszter lett és az is maradt 1859 juliusától 1860 januáriusig. 1861-től 1864-ig különösen a nápolyi rablók és a Camorra kiirtásával fáradozott, mignem 1864 szept.-ben megint elnyerte a miniszterelnökséget és ezen kivül a tengerészeti miniszteri tárcát. Mig minisztertársai a következő két év folyamában sorra elbuktak, L. 1866 jul.-ig tartotta magát állásában. 1870 okt. 9-ike óta egészen 1871 jan. 15-ig mint királyi helytartó szerepelt Rómában. 1868. megsértve érezvén magát a porosz tábori kar hivatalos munkájában ő reá vonatkozó megjegyzése által, Bismarcknak hirhedt, 1866 jun. 17. kelt «Stoss ins Herz»-nek elnevezett táviratát tette közzé, hogy ezáltal a poroszok hadviselését és diplomáciai ravaszságát megbélyegezze és közmegvetés tárgyává tegye. És ennek a németellenes gyülölségnek ezentul többször adta jelét, igy a német-francia háboru idején, midőn (1871) a képviselőházban a németek diadalát vakszerencsének mondotta, avagy 1873., midőn európaszerte nagy feltünést keltő röpiratában Un po" pi? di luce! németül: Mehr Licht! (Mainz 1884) Bisvarckot kettős áruló szinében feltüntette. A német táborban szerkesztett válaszokra s támadásokra I segreti di stato nel governo costituzionale (Firenze 1877) címü szenvedélyes brosürben válaszolt. 1891. Torinóban emléket állítottak neki.

Forrás: Pallas Nagylexikon