Láb
(pes), testünknek az a része, mely a bokaízületen tul van, s
amellyel a talajon való mozgásainkat végezzük. Az emberi láb egyenes álláskor
majdnem derékszögben illeszkedik a lábszárhoz; erőművi szerkezete kétkaru
emeltyühöz hasonlít, melynek forgópontja a bokaízületben van, az erő és súly
váltakozva a lábujjakra vagy a sarokra hatnak. A láb boncolástani összeállítása
a következő: Csontok (l. Csont, IV. köt., 767. old., 2. hasáb). A lábon
előforduló ízületek közül a legnevezetesebbek a boka- és ugró-lábtői ízület,
ezek működnek leginkább járáskor (l. o.), ugráskor stb. A bokaízület
képezésében a két lábszárcsont és ugrócsont vesznek részt, nagyjából
egytengelyü csuklóízület, pontosabban véve görgeízület. Az ugrócsont testének
oldalsó ízlapjain lenyuló bokákat erős szalagok kötik össze a szomszéd
lábtőcsontokkal, nevezetesen a belső bokát a sarokcsont belső nyujtványával és
az ugrócsont gumójával, az oldalsó bokát a sarokcsonttal és ugrócsonttal. Ezen
szalagok a lábnak korlátolt mozgását engedik meg előre és hátrafelé a
bokacsúcsokat egyesítő haránt tengely körül. Az ugrósark-sajkacsonti ízület (u.
n. alsó lábízület) két ízületből áll: az ugrósarkcsonti és ugró-sarksajkacsonti
ízületből; e kettőt a lábtői csatornában fekvő erős keresztszalag (lig.
cruciatum) választja el egymástól. Az ízületet köröskörül erős szalagok tartják
össze; különösen erős szalag van a sarokcsont belső nyujtványa és a sajkacsont
gumója között. Ezen ízület tengelye rézsút áll, a sajkacsont gumójától az
oldalsó bokához tartva; ennek következtében a benne végbemenő mozgások nem
eredményeznek tiszta hajlítást és feszítést, hanem a hajlítás a láb oldalsó
szélének sülyesztésével, a feszítés a belső szélnek sülyesztésével szövődik. A
láb izmai közül a lábháton kevés van, nagyobbára a lábszárról idehaladó hosszu
feszítők ínai; a saját kurta feszítő a lábtői öböl oldalán ered a sarkcsonton,
gyenge ínai az ujjpercek hátaihoz mennek. Több az izom a talpon. Ezeket
mindenekelőtt az erős talpi pólya takarja, mellyel a sarkcsont gumóján eredő
kurta hajlító ujjizom van összenőve. A belső oldalon vannak az öregujj távolító,
kurta hajlító és közelítő izmai; a kurta oldalon a kisujj távolítója és
hajlítója. A talp közepén a kurta hajlító által eltakarva a lábszárról a talpra
jutó hosszu hajlítók ínai következnek a giliszta-izmokkal és a sarokcsonttól a
hozzáhaladó Sylvius-féle izommal (caro quadrata). A csontközti hézagokat a
csontközötti izmok töltik meg. Idegek közül a láb hátán a szárkapcsi idegek
folytatásait találjuk, a talpon a sípideg ágait. A szárkapcsi idegek ágai az
ujjak háti oldalához mennek; a sípideg a belső boka mögött lehajlik a talpra és
2 főágra oszlik: a külső és belső talpidegre; amaz az ujjak talpi oldalához 3,
emez 7 alágat küld. Verőerek közül a lábháton az elülső sípverőér folytatását
találjuk, ez az első csontközötti hézag felé tart s ennek hátulsó végén a
csontközötti térben lehajlik a talpra, hogy ott az oldalsó talpi verőérrel
közlekedjék. A hátulsó sípverőér a belső boka mögött a talpra jut, de már előbb
két ágra oszlik: a belső és külső talpi verőérre; a belső az üregujjhoz és
szomszédságához halad, az oldalsó rézsút oldalfelé tartva a talpi izmok alá jut
és lábközép alatt ívalakulag befelé hajlik, hogy a lábháti verőér folytatásával
közlekedve a talpi verőeres ívet alkossa. A vivőerek kisérik a verőereket;
azonkivül vannak bőrvivőerek, melyek a lábháti vivőeres részét alkotják; ennek
belső oldalától a nagy, külső oldalától a kis rózsavivőér indul el.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|