Labdajátékok

a labdával mint eszközzel, néha a labda-ütővel v. mint a lawn-tennisnél (l. o.) az ütő-hálóval v. a croquetnél (l. o.) a kalapáccsal mint segédeszközzel, bizonyos szabályok szerint űzött játékok. A labdajáték legkezdetlegesebbje az egyes labdának egyik kézből a másikba való átdobásából áll, ezt követi a feldobott labdának két vagy egy kézzel való elfogása, labdafogás nagyobb távolságból, körből stb. A labdajátékok már az ősidőkben nagyon népszerüek voltak s ezen népszerüségük a századok folyamán át nem csökkent, ami abban leli magyarázatát, hogy a zsnege gyermekkortól kezdve az aggkorig lehet a labdajátékot űzni, természetesen azon játékot, amely a kornak és a testi állapotnak megfelel. Nálunk a legszokásosabb játékai a serdülő fiatalságnak a különböző duplexek, méták és körjátékok, továbbá a kézi ütő-labda, legutóbbi időben pedig a lawn-tennis. V. ö. Hamary B., A magyar labdajáték kézikönyve (Székesfehérvár 1878); Porzsolt L., A magyar labdajátékok könyve (Budapest 1890).

Forrás: Pallas Nagylexikon