Labdázás
az a rendszeres testmozgás, amely a labdának nevezett
gömbölyü testeknek bizonyos szabályok szerint történő el- vagy feldobásából,
ököllel v. bottal kiütéséből, v. lábbal való felrugás által (l. Foot ball),
vagy a labdának repülése közben való elfogásából és visszahajtásából, vagy
végre a labdaütés elől való menekülésből áll. A L. mint testet edző mulatság és
időtöltés már a legősibb korban ismeretes volt. Az egyiptomi hieroglifek között
gyakran fordul elő a több labdával játszó női alak. A régi görögöknél, hogy már
divatozott a L., az kitünik Nausikaának, a feákok királya leányának példájából,
továbbá a spártai nők és férfiak testgyakorlataiból, az eldobott v. felhajított
labda elfogására vonatkozó adatokból; a régi görögök Urania játéka, mely a
magasra feldobott labda elfogásából állott, nagyon is rokon a mi népszerü kapós
játékunkkal. A rómaiaknál még nagyobb mérvben volt elterjedve a L., amit
világosan mutat az is, hogy a játszólabdáknak különböző elnevezése maradt reánk
(pila, follis, paganica stb.). A rómaiaknál különösen kedvelt volt a L.-nak az
a neme, melynél a labdát ököllel ütötték ki, e célra a jobbkézre külön
labda-kesztyüt húztak fel. A L. azonkivül hogy erőkifejtésre indít, még
felettébb ügyessé és elevenné teszi a testet s mint társasjáték felvidítólag
hat, minélfogva ugy a gyerekeknek mint a felnőtteknek egyaránt ajánlható, annál
is inkább, mert a végtelenig menő játékváltozatok (l. Labdajátékok) lehetővé
teszik, hogy minden koru egyén az ő testi képzettségének és erejének megfelelő
labdajátékot gyakorolhasson. De még a testi fogyatkozásokban szenvedők is
találnak oly labdajátékot, amelyet minden baj és veszély nélkül űzhetnek.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|