Laboda

(növ., mag-lap-él Diószegiéknél, labdafű, labdaparéj, Atriplex Tourn.), a libatalpféléknek leginkább romon, kövér vagy sótartalmu talajban, a tengerparton, sivatagon, puszta helyeken, falon és sövény mellett termő, nagyobbrészt lisztes egynyári füve, ritkán cserjéje, apró füzér- vagy fürtszerüen csoportosított, v. ágas-bogas, zöldes, barnás vagy vöröses szinü virágcsomókkal. Virága részint páros éltü, részint egylaki. A termő virág leple 2 metszetü, elvirágzás után nagyobbra nő. 20 faja (hazánkban 7) mind a két földségnek mérsékelt és szubtropikus vidékein nő. Az A. hortensis L. (labodaparéj, kerti L., német paréj, ízetlen fű) magas hamvas v. pirosló kóró, zöldséges kertben ültetik, itt-ott el is vadul. Levele háromszögletü, szivalaku, fogas. Tatárországból ered, Európába 1548. került. Főzelékét már a régiek ették, erre a célra a francia ma is termeszti s arrochenak nevezi. Magva kissé hánytató és meghajtó. Pirosas levele kedvéért kertbe is ültetik. Más tengerparti fajokból szódát, a belföldiekből hamuzsírt főznek.

Forrás: Pallas Nagylexikon