Lachmann
Károly, kitünő német filologus, szül. Braunschweigban 1793
márc. 4., meghal. Berlinben 1851 márc. 13., hol 1825 óta a klasszikus és germán
filologia tanára és 1830 óta a tudományos akadémia tagja volt. Előbb
(1816-1818) gimnáziumi és 1818 óta egyetemi tanár volt Königsbergben.
Sokoldalu, éles elméjü tudós, aki főleg a szövegkritika terén kitünő sikerrel
működött, ugy hogy görög, latin és ó-német kiadásai e szakok legértékesebb
alapművei közé tartoznak. Azonkivül a filologia egész körére kiterjedő kisebb
tanulmányaiban a tudomány számos vitás kérdését tisztázta és döntötte el. A
klasszikus filologia terén legkiválóbb munkái Propertius- (1816), Catullus-
(1829), Tibullus- (1829), Babrius- (1845) és Gajus-kiadásai (1841), melyekhez
az új-testamentom (1831) és a római földmérők (1848-52) kitünő kiadásai
járulnak. Az eposz eredetére és történetére vonatkozó elméletét tartalmazza
Betrachtungen über die Ilias (1847, 3. kiad. 1874) c. nagy hatásu könyve. A
germán filologia terén ő a szigoru tudományos rendszer megalapítója.
Legfontosabb kiadásai: a Nibelung-ének (1826, 5. kiad. 1878); Walther von der
Vogelweide (1827, 6. kiad. 1891); Iwein (1827); Wolfram von Eschenbach (1833,
4. kiad. 1877); Gregorius (1838); Ulrich von Lichtenstein (1841), melyek
mintaszerüek és korszakot alkotnak a német filologia történetében. Kisebb
dolgozatai közül legnagyobb hatással volt a német nemzeti eposz keletkezésével
foglalkozó tanulmánya: Über die ursprüngliche Gestalt des Gedichtes von der
Nibelunge Not (1816), melyben dal-elméletét kifejtette. A Nibelung-eposzt (l.
o.) szerinte egy ismeretlen és tehetségtelen iró a XIII. sz. első tizedében 20
még ma is felismerhető dalból tákolta össze; az eposz eredeti szövegét
legjobban a müncheni kézirat (A) tartotta fönn. E nézete haláláig általánosan
el volt fogadva; 1851 óta mind erélyesebben és sűrübben léptek föl ellene és ma
már megcáfoltnak tekinthető. De azért e munkája még ma is igen becses és
megjelenésekor lényegesen hozzájárult a tudomány fejlődéséhez. Kisebb
dolgozatai (Kleine Schriften 1876, 2 köt.) közül legfontosabbak a metrikára
vonatkozók, melyek még ma is érvényesek. A klasszikus filologia biztos módszerét
alkalmazta kitünő Lessing-kiadásában (1838-40, 13 köt.) is, mely egy modern
irónak első tudományos kiadása Németországban. Végre igen szépen fordította
németre Shakespeare szonettjeit (1820) és Macbethjét (1829). A berlini
akadémiában Grimm Jakab mondott róla emlékbeszédet; életét megirta Hertz
(1851); levelezését legjobb barátjával és társával, Haupt Móriccal, Vahlen adta
ki (1892). Mint ember is férfias, erélyes, hajthatatlan és igaz volt; mint
tudós és tanár egyike a legjobbaknak, kit számos tanítványai rendkivül
tiszteltek és szerettek. Tévedései és tulzásai is nagy hasznot hajtottak a
tudománynak, melynek történetében a legelső helyek egyikét foglalja el.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|