Láczai Szabó
József, ref. pap és pedagogus, szül. Sárospatakon 1764 jul.
17., meghalt u. o. 1828 szept. 21. Iskoláit Sárospatakon végezte, s miután
könyvtárnok, majd köztanító volt, 1789. Utrechtbe, s innen 1790-ben Göttingába
ment az egyetemekre. Göttingából az éledni kezdő pápai iskola hivta meg
tanárnak. Itt 1791-1805-ig tanított s az iskola új életre költéséből bőven
kivette a maga részét. 1795-től már a tanulók szaporodása miatt magasabb
előadásokat is tarthatott s tanított történelmet, földrajzot, statisztikát,
természetrajzot, természettant, gazdaságtant, latin és német nyelvet. 1805.
Lepsénybe ment papnak, itt szerkesztette Fábián József veszprémi esperessel a
Prédikátori Tárházat. 1808 máj. 16. Sárospatakra hivták professzornak és
papnak. Itt élt aztán haláláig, tanítván a teologusoknak a keresztény
erkölcstudományt és a gyakorlati teologiát. Művei: Iskolai tanítókönyv (Győr
1793); Keresztény katekizmus (németből, Vác 1806); Kisdedek katekizmusa (u. o.
1806); Halhatatlanság oszlopa (halotti versek, u. o. 1807); Énekek (u. o.
1807); Prédikáciok (a Prédikátori tárházban, Vác és Veszprém 1805-1808); Ehrenrettungsversuch
(egy utazó angol becsmérlései ellen, a berlini Freymüthige c. folyóiratban
1806); Vallástevő katekizmus (Sárospatak 1813); Rövid erkölcstudomány (u. o.
1826); Erkölcsi olvasókönyv az apró iskolák számára (u. o. 1826); Templombeli
köznapi könyörgések (u. o. 1827); Prédikációk (u. o. 1814); A keresztény
vallásra való útmutatás (Stapfer után, u. o. 1813). Ezeken kivül alkalmi
prédikációi, katekizmusai s erkölcsi olvasókönyve sok kiadást értek.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|