Ladiver

Illés, evang. tanár, nevelő és egyházi iró, szül. Zsolnán 1633., megh. Eperjesen 1686 márc. végén. Tanult Bánócon, Privigyén, Zsolnán, Lőcsén, Pozsonyban, 1650-52. Erfurtban és Vittenbergában; 1652-59. a zsolnai, 1659 után a bártfai iskola tanára és igazgatója volt. 1667 februárban Teplára ment lelkésznek, egy év mulva az eperjesi kollégiumba hivták meg tanárul, itt működött az 1673-ban megindult nagy vallási üldözés megkezdéséig. 1673-ban a tiszolci evang. egyház papja s a kishonti evang. esperesség főesperese lett. Innen is kiüldöztetvén, egy ideig Késmárkon rejtőzött, majd Thornba menekült, innen átment Danzigba. Soká utazgatott Németországban, mig végül 1677. Erdélybe került és a szászvárosi iskola tanára, igazgatója lett. Thököly Imre hivta őt vissza Magyarországba s 1682 nov. 29. átjött Eperjesre újra a kollégium igazgatójául. Kiválóbb munkái a következők: Dissertatio de Coena Domini (Bártfa); Institutiones Philosophiae moralis; De atomibus contra Zabanium (1667); Summula Logicae (Zsolna 1671); Versus memoriales et differentiales diversorum auctorum (Lőcse 1672); Symperasmata in philosophiam rationalem (Szeben 1679); Natale victoriarum praevagium Cels. Princ. ac Dni Emerici Thököly (Lőcse 1683 márc. 29.); Summa Metaphysicae Aristotelicae (Kassa 1685); Lilietum Montis Georgii (Lőcse 1673); Controversiarum Metaphysicarum (Disp. I., Disp. Altera, Szeben 1679, Disp. tertia, u. o. 1680); Thegey Evangelicae (Lőcse 1683); Procular Engaddi (u. o. 1683); Assertio immota (Bártfa 1662).

Forrás: Pallas Nagylexikon