Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Lagrange... ----

Magyar Magyar Német Német
Lagrange... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Lagrange

(ejtsd: lagranzs) József Lajos gróf, francia matematikus és fizikus, szül. Torinóban 1736 jan. 25., megh. Párisban 1813 ápr. 10. Régi családból származott; ősei közé tartozik Descartes is. Halleynak 1693-ban a Philosophical Transaction-ban megjelent egyik értekezése keltette föl L. érdeklődését a matematika iránt. Ezután oly szorgalommal és tehetséggel művelte a matematikát, hogy már 1755-ben a torinói királyi tüzériskolán a matematika tanára lett. Hire már 20-22 éves korában elterjedt az egész tudományos világban. 1758. részt vett a torinói akadémia alapításában; ez akadémia tagjai egyhangulag őt választották meg a fizikai-matematikai osztály igazgatójának. 1759. jelent meg az új akadémia által kiadott tudománys lap első kötete, mely főkép L. munkáit tartalmazta. 1764. L. a Hold librációjáról fölállított elméletével megnyerte a párisi akadémia nagy díját. Később Nagy Frigyes a berlini akadémia igazgatói állására hivta meg, mely állást el is fogadta. Berlinben 1786-ig, tehát közel 20 évig tartózkodott, de ez idő alatt hiába igyekezett a német nyelvet megtanulni. Berlint elhagyván, ismét Franciaországba ment, hol Marie Antoinette királyné igen szivesen fogadta és a Louvreban szabad lakást is bocsátott rendelkezésére. Ez időtájban irta L. legnagyobb munkáját, a Mécanique analytique-et. Lavoisiernek a kémia terén elért nagy eredményei élénk érdeklődést keltettek L.-ban e tudomány iránt, ugy hogy hosszabb ideig foglalkozott kémiával. L. a nagy francia forradalom nehéz idejét okos magaviseletével tulélte. 1792. az érembizottságba választották be, majd pedig abba a bizottságba is, mely az új mértékrendszert állapította meg. Később Ecole normale-on volt tanár, ennek megszünte után az épp akkor fölállított École polytechnique-hez nevezték ki. Napoleon igen nagy tiszteletben tartotta L.-t és «la haute pyramide des sciences, matematiques»-nek nevezte. Midőn Napoleon császár lett, L.-t szenátorrá nevezte ki, grófi rangra emelte és a becsületrend tisztjévé tette.

L. főkép a matematika és a mekanika terén működött. A matematika először is a variació-számítást, a róla elnevezett L.-féle interpoláció-módszert és az analitikai függvények elméletét köszöni neki. A variáció műveletének jelölésére használt jel is ő tőle származik. Az elméleti mekanika terén is igen nagy érdemeket szerzett magának. L. állapította meg végleg a mekanika rendszerét. Galilei óta az volt a tudósok törekvése, hogy azn általános elveket találják meg, melyeknek a mekanikai feladatok egész sora alá van rendelve; már Galilei óta igyekeztek a mekanikai elveket oly matematikai képletek alakjában kifejezni, melyekből tisztán algebrai úton oly képletekhez lehet jutni, melyek a mekanikára nézve szintén jelentéssel birnak. L.-é az érdem, hogy ezen munkálatokat mintegy befejezte és ez által a mekanika rendszerét megállapította. Ezt az által tette, hogy a virtuális sebesség elvét a d"Alembert-féle principiummal egyesítette és ezáltal oly egyenletet nyert, melyet «la formule générale dynamique pour le mouvement d"un systéme quelconque des corps»-nak nevez. Az 1788. kiadott egyik munkájában axiomaként állítja föl a tételt minden bizonyítás és igazolás nélkül. Azonban 1811-ben elvét egy képzeletbeli gépezetre alkalmazott erőhatások egyszerü mekanikai kombinációjával igazolta. Munkái közül a következő címüeket említjük meg: Mécanique analytique (1 köt., Páris 1788); Théorie des fonctions analytiques contenant les principes du calcul différentiel etc. (u. o. 1797); Traité de la résolution des équations numériques des tous degrés etc. (u. o. 1798); Recherches sur la méthode de maximis et minimis (Misc. Loc. Torino I. 1759); Essai sur une nouvelle méthode pour déterminer les maxima et minima des formules intégrales indéfinies (u. o.); Application de cette méthode des variations (u. o., IV. 1766-69); Nouvelle solution du probleme du mouvement de rotation d"un corps (u. o. 1773); Théorie de la libration de la lune (u. o. 1780); Sur la théorie générale des variations des constantes arbitraires dans tous les problémes de la mécanique (I. Mém. u. o. 1808 és 1809); Sur la principe de vitesses virtuelles (Journal de l"école polytechnique, V. füz., IV. évf.).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is