Laguéronniére

(ejtsd: lageronier) Lajos István Arthur Dubreuil Hélion vécomte de, francia államférfi és publicista, szül. Limogesben 1816., megh. Párisban 1875 dec. 23. Már 1848 előtt működött mint hirlapiró s családi hagyományai a legitimista párt táborába vezették. A februári forradalom kitörésekor Lamartine, kihez barátság fűzte, kabinettitkárrá nevezte ki s az általa alapított Le Bien public c. lap vezetését bizta rá, mely félévi fennállás után megszünt. Ekkor L. a L"ére nouvelle szerkesztőségébe lépett, később a Presse, majd az államcsiny előtt a Pays főszerkesztője lett. 1851 végén egyszerre átpártolt Napoleon Lajos zászlajához, s nemsokára a törvényhozó testületnek, majd az államtanácsnak lett tagjává, a császárság visszaállítása után pedig a sajtóügyi osztály főnökévé. 1861-ben szenátorrá nevezték ki, 1862. átvette a La France címü újság vezetését, melyben a császári és klerikális érdekek összekötésére törekedett. 1868. brüsszeli követté nevezték ki és ő vezette Belgiummal a vasúti tárgyalásokat. 1870. a plebiscitum megvédelmezésére a szenátusban fényes beszédeket mondott. 1870 őszén konstantinápolyi ügyvivő lett, de a következő évben visszahivták. Utolsó műve a Le droit public et l"Europe moderne volt (Páris 1875, 2 köt.). - Bátyja, L. Alfréd gróf (született 1810., megh. 1884.), a bonapartisták heves ellensége, a következő műveket irta: Les hommes d"État de l"Angleterre au XIX. siécle (1854); L"homme de Sédan (1872); L"homme de Metz (Brüsszel 1873); A. Thiers (1876); L"État sans Dieu (1882).

Forrás: Pallas Nagylexikon