puhatestüek, puhányok (állat, Mollusca, Malacozoa), az
állatország egyik főcsoportja, amelybe a mindenki előtt ismeretes állatok közül
a csigák és kagylók tartoznak. A L. teste kétoldali részarányos, ízeletlen,
belső váz nélküli; elején majd meg lehet különböztetni elkülönült fejet (fejes
L., M. cephalophora), majd hiányzik a fej (fejnélküli L., M. acephala). Bőrük
lágy, nyálkával bevont; izomzatuk a bőrrel összenőtt bőrizomtömlőt alkot; ehhez
a bőrizomtömlőhöz tartozik a hasoldalból kiduzzadó igen változatos alaku u. n.
láb v. talp is, mely a L. fő helyváltoztató szerve s amely három tájból (pro-,
meso- és metapodium) áll s gyakran páros függelékeket (epipodium) visel. A láb
körületéből a köpenynek (pallium) nevezett bőrredő indul ki, mely a test
kisebb-nagyobb részét v. az egész testet körülveszi; ez a köpeny választja el
az igen változatos alaku kemény külső héjat (csigaház, kagylóhéj), amely egy
nitrogéntartalmu alapanyagból, a conchiolin-ból és szénsavas mészből áll.
Idegrendszerük garatfeletti v. agydúcból, garatalatti v. lábdúcból és
zsigerdúcból áll, amelyeket idegeresztékek fűznek egymáshoz; e dúcokhoz
járulnak még a szimpatikus rendszer dúcai; a legfelsőbb L., a lábas fjeüek
aránylag bonyolódott szerkezetü agya külön porcos tokba van zárva. Külérzéki
szerveik közül a száj közelében elhelyezett változatos alaku és számu tapogatók
csak ritkán hiányzanak. Szemeik is csak ritkán hiányzanak s igen különböző
fejlettségü, majd nagyon egyszerü, majd a gerincesekére emlékeztető bonyolódott
szerkezetüek; a fejes L. szemei a fején vannak párosával, a kagylók igen
egyszerü szemei ellenben nagy számmal a köpeny szegélyén, de számos kagylónak
éppen nincs szeme. Többnyire vannak hallószerveik is páros hallóhólyagok
alakjában. Bélcsatornájuk rendesen hosszabb a testnél s középbéli részlete
hurkokba szedve fekszik a testüregben; a bárzsing, az egyszerü v. összetett
gyomor, a vékony- és végbél rendesen jól megkülönböztethető. A csigák hosszu
belének legnagyobb része a hátoldalon sérvszerü zacskóban van, amely
csigajáratosan csavarodik; e csavarulatok a csigaházon is láthatók, amely a
zsigerzacskót ugyanoly csavarulatokban borítja. Az alfélnyilás a kagylóknál s a
csigák egy részénél a test hátsó végén van, a többinél a szájhoz közeledik v.
éppen a száj mellett fekszik. A száj gyakran különböző szerkezetü állkapcsokkal
van fegyverezve s gyakran hosszura kinyujtható, finom tagokkal fedett nyelvet
(reszelő, radula) rejt. A bélmirigyek közül többnyire ki van fejlődve egy v.
több pár nyálmirigy, a terjedelmes, többnyire több lebenyü máj edig sohasem
hiányzik. Szivük mely a lélekző szervekből kapja az arteriás vért s zacskószerü
szivburokban fekszik, egy szivgyomorból s egy, két, ritkán négy szivpitvarból
áll. Az arteriák és vénák nagyobb törzseit a testüreggel közlekedő
járatrendszer egyesíti. Az összes vénás vér a lélekzőszervekbe, ezekből pedig
arteriás vérré változva, a szivbe jut. Lélekzőszerveik rendesen kopoltyuk,
amelyek majd felületes elhelyezésüek, majd a köpeny zacskószerü üregében
fekszenek; csak a szárazföldi csigák s az édesviziek tulnyomó része lélekzik
zacskóalaku tüdővel, mely a jobbra csavart csigákon a jobb, a balra csavartakon
a baloldalon, az alfél mellett nyilik. A L. ivarosan szaporodnak s majd
váltivaruak, majd hermafroditák (p. szárazföldi csigáink). Fejlődésük többnyire
átalakulással megy végbe. A L. legnagyobb része tengeri, kisebb részük (kagylók
és csigák egy része) él édes vizekben; szárazföldön csak a tüdős csigák nagy
része él. A föld korábbi szakaiban is nagy számmal éltek s megmaradt héjaik,
mint vezérkövületek a geologiai rétegek korának meghatározására igen fontosak.
A L. törzse két főcsapatra s ezen belül 6 osztályra oszlik: I. Fejnélküli L. 1.
Barázdás hasuak (Galenogastres); 2. Lemezkopoltyusak v. kagylók (Lamelli
branchiata); 3. Ásólábuak (Geaphopoda). II. Fejes L. 4. Haslábuak vagy csigák
(Gastropoda); 5. Szárnylábuak (Pteropoda); 6. Lábas fejüek (Cephalopoda).
Forrás: Pallas Nagylexikon