Lágyulás
(malacia), gyüjtőnév a kórtanban mindazon kóros folyamatok
összefoglalására, melyeknél a szövetek összeállása, konszisztenciája
jelentékenyen, néha a szétfolyásig csökken. Régebben a L. külön kórtani egység,
külön fogalom volt; ma azt a legkülönbözőbb folyamatok végső stádiumának
tekintik. Mig p. régebben a gyomor-L.-t külön halálos betegségnek nézték, ma
tudjuk, hogy az kizárólag halál után a gyomorfalzatnak megemésztetése
következtében a gyomornedv által történik. Szövetlágyulás az élőben
bekövetkezik: 1. az üteres vér odaáramlásának akadályozott volta vagy teljes
megszünése után, ami iránt első sorban az agyállomány fogékony, legkevésbbé a
csont; 2. a genyedésnek szövetoldó hatása alatt (tályogok, fekélyek); 3. zsíros
elfajulás által, amikor a sejtek protoplaszmájának bomlásából képződik a zsír,
p. foszformérgezésnél v. heveny sárga májsorvadásnál vagy az agyban üteres
vérszegénységnél; 4. nyákos elfajulásnál, amely után u. n. lágyulási tömlők is
származhatnak, p. az agyban, a tultengett pajzsmirigyben (guga, struma), vagy
daganatokban, p. húsdaganatban (sarcoma); 5. az u. n. nedves üszkösödésnél; 6.
az oly gyakori túrós gyuladások, gümős termények l.-ánál, ami vizfelvétel által
történik és analogiába hozható a friss sajt későbbi lágyulásával és
szétfolyásával; 7. a csont-L. (osteomalacia), mikor a csontok papirszerüen
hajlékonyakká lesznek s ami nem egyszerüen a mészsók felszívódásában, hanem új,
de olyan csontállomány képzésében is áll, melyben a mészsók le nem rakódnak.
Főleg a csont-, a gyomor- és az agyállományra használatos még a L. szó, más
folyamatoknál a kórtan az azt előidéző folyamat elnevezését használja. - L. a
nyelvészetben a kemény (zöngétlen) hangoknak lágyakra (zöngésekre) való
változása, p. lélekzés helyett lélegzés. L. Hangváltozás, Hangtörténet.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|