Lahovari
1. Sándor, román államférfi, szül. Bukarestben 1841 aug. 16.
Tanulmányait Párisban végezte, hol 1865. jogi doktorrá avatták s egyszersmind a
francia és a római jogra kitűzött pályadíjat is megnyerte. Visszatérve
Romániába, részt vett azon mozgalmakban, melyek Cuza herceg detronizálásával
végződtek és hozzájárult Hohenzollern Károly későbbi román király
megválasztatásához. Midőn 1867. képviselővé választották, Kantakuzén,
Gladisteano és több képviselő élén az u. n. ifju pártot alakította s midőn ez
kormányra került, L. az igazságügyi tárcát kapta (1870) a
Manolakikostaki-kabinetben s ezt az utána következő Katargiu-minisztériumban is
megtartotta. Ekkor reformálta a büntető törvénykönyvet és a bűnügyi eljárást s
midőn Bratiano kormányra jutásakor tárcáját elvesztette, elkeseredett küzdelmet
folytatott ezen liberális kabinettel a sajtóban, a képviselőházban s a
szenátusban is, melynek 1884 óta tagja. Majd kijelentvén, hogy a
Bratiano-kabinet alkotmányellenes, visszavonult a politikától egész addig,
midőn (1888 végén) a Rosetti-minisztérium a földmivelési és kereskedelmi tárcát
reá bizta. Ekkor hozta meg azt a törvényt, amely szerint a parasztok az állam
javaiból bizonyos területeket megvehettek. A következő évben, midőn Mano lett
miniszterelnök, L. a külügyi tárcát vállalta el s azt 1891-ig vezette. A
Floresco-minisztérium rövid kormánya alatt visszavonult, de Laszkar Katargiu
még ugyanazon év november havában ismét meghivta L.-t a külügyminisztérium
vezetésére. L., ki a becsület-rend nagykeresztese, mérsékelt magatartást
tanusított az erdélyi oláhok autonomságra irányzott törekvéseivel szemben. Igy
1893 dec. 12. a szenátusban Sturdza Demeter támadásaival szemben erélyesen
elitélte a román liga törekvéseit és védte a kormány passzivitását és 1894 dec.
15. a kamarában mondotta a román kérdést inopportunusnak. 1895 okt. a kabinet
többi tagjaival beadta lemondását. - Egyik öccse, 2. L. Jakab (szül. 1846.),
tábornok a román hadseregben s az orosz-török háboruban Plevna mellett
kitüntette magát; a Floresco-kabinetben hadügyminiszter lett (1891 márc.) és
tárcáját Katargiu kormányra jutása után is (1891 nov.-ig) megtartotta. 1895
okt. 22. a király Sinaiban, egy magánkörben lefolyt jelenet (verekedés) miatt
állásától felfüggesztette és rendelkezési állapotba helyezte.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|