1. L. (Ljublianica), a föld alatt el-eltünő folyó Krajnában, St. Peter közelében egy barlangban ered, Poik (Piuka) néven keresztül folyik az Adelsbergi-barlangon. Innen a felszinre kerül, Unz néven átfolyik a Planina-völgyön és azután ismét elvész a föld alatt, de Ober-Laibach közelében ismét felszinre kerül és Laibachtól 9 km.-nyire már mint hajózható folyó a Szávába torkollik. - 2. L. (Ljubljana, Glubiana), Krajna fővárosa, 63 km.-nyire Klagenfurttól a Laibach folyó és vasút mellett, érseki székhely, (1890) 30 505 lak., pamutfonással, harangöntéssel, tűzfecskendő-, papir-, posztó-, kocsi- és gyufakészítéssel, agyagiparral, cikoriagyárral; gazdasági egyesülettel, történelmi és filharmoniai társasággal, egyéb iskolákon kivül állatorvosi, himző- és faipariskolával. Az országos muzeumban természetrajzi és egyéb gyüjtemnyek, különösen a L.-i Sárrétből származó cölöpépítmény-maradványok láthatók. A jelentékenyebb épületek: a szt. Miklósról elnevezett székesegyház, stucco-díszítésekkel és freskókkal (a XVIII. sz.-ból) Quagliótól; a szt. Jakab plébánia-templom, márványfaragványokkal Robbától és Contierótól; az evangelikus templom bizanci stilusban, a Jézus szivéről elnevezett új templom; a városháza olasz stilusban, a tartományi gyülés háza, a Fürstenhof, a redoute és a kaszinó. A Schlossbergen van az egykori citadella, jelenleg börtön. L. várost 1895 ápr. 14-17. rettentő földrengés pusztította el. A középületek is többé-kevésbbé mind megsérültek. A szenvedett kárt öt milliónál többre becsülték. L. az egykori Aemona helyén épült, amelyet az V. sz.-ban a hunnok dúltak föl. A frank császárok korában fölvirágzott; 900. a magyarok dúlták föl. 876. Karintia és Krajna fővárosává lett. Harcias Frigyes eleste után egy ideig a magyarok birtokában volt, de 1270. elfoglalta Ottokar, 1276. pedig Habsburgi Rudolf. A törökök több ízben ostromolták, de el nem foglalták. 1809 okt. havától 1813-ig az illiriai francia tartományok főkormányzójának volt székhelye. Ismeretes még L. az 1821 jan. 26-tól máj. 12-ig itt ülésező kongresszusról, amelyen az európai hatalmak többsége képviselve volt és amely kimondotta, hogy a fegyveres intervenció joga valamely pártoktól zaklatott országban fennáll és ezért Nápolyba és Piemontba a nyugalom helyreállítása céljából osztrák fegyveres csapatok vonultak be. V. ö. Müllner, Emona (1879); Vrhovec, Die landesfürstl. Hauptstadt L. (1886); Hörnes R., Das Erdbeben von Laibach (Graz 1895).