Lajos Fülöp

1. francia király (1830-48) az Orleans-családból, Lajos Fülöp József chartresi (később orleansi) hercegnek, Fülöp «Égalité»-nek legidősebb fia, anyja Mária Lujza Adelaide penthiévrei hercegnő; szül. Párisban 1773 okt. 6., megh. Windsorban 1850 aug. 26. Atyja példájára L. is csatlakozott a forradalomhoz, elismerte az új alkotmányt, belépett a nemzetőrségbe s tagja lett a jakobinus-klubnak. 1782. altábornaggyá neveztetvén ki, Luckner alatt egy lovasdandár parancsnokságát vette át, majd a Kellermann hadtestében vezényelt és részt vett a Valmy melletti ágyuzásban (1792 szept. 20.). A Jemappesnál vívott ütközetben (nov. 6.) annyira kitüntette magát, hogy sokan a győzelmet neki tulajdonították. Miután Dumourieznek ama kisérlete, hogy a herceget trónra emelje, dugába dőlt, 1793 ápr. L. előbb osztrák területre, majd Svájcba menekült, hol Chabaud Latour név alatt a reichenaui kollégiumban (Churban) tanítói állást vállalt. Atyja lefejezése után, 1795 nov. Hamburgon át Skandináviába utazott, midőn pedig a direktorium anyjának és testvéreinek szabadlábra helyezését oly feltétel alatt mondotta ki, hogy hagyják el Európát: 1796 okt. Amerikába vitorlázott, honnan azonban 1800 jan. havában öccseivel együtt visszatért Angliába. Itt a Bourbonokkal kibékülvén, öccseivel, Montpensier és Beaujolais hercegekkel együtt visszavonulva élt Twickenham melletti kastélyban (Londonnál) egészen amazok haláláig, 1808-ig. A következő évben Palermóba ment, hol 1809 nov. 25. Mária Amália hercegnővel, I. Ferdinánd sziciliai király második leányával, egybekelt. 1810. a spanyol junta meghivására Kataloniába jött és népfelkelést tervezett Napoleon ellen, de fáradozása kárba veszett. Napoleon bukásának hirére (1814 ápr. végén) Párisba termett, hol XVIII. Lajos rangját ugyan elismerte, de egyébiránt hidegen és gyanakodva fogadta. Napoleon Elba szigetéről való visszatérésének hirére L. Lyonba sietett, hogy Artois gróffal vállvetve az ellentállást szervezze, de nem érvén célt, visszatért Párisba, honnan azután Angliába menekült. Napoleonnek másodszori bukása után nem tért azonnal vissza, hanem csak 1817 februárban. Ezen idő óta idejét családja megrongált vagyoni viszonyainak helyreállítására s gyermekeinek nevelésére fordítá; a mellett tudós és liberális körökkel érintkezett, mindenekfölött pedig attól őrizkedett, hogy a reakcióban való részvétel által jövőjét kockáztassa és a Bourbonokéval összekapcsolja. E magaviseletével magára vonta a francia ellenzék figyelmét és rokonszenvét s palotája a mérsékelt liberális párt gyülekező helyévé lett, mely céljait L. által remélte elérhetni. Midőn 1830 jul. 29., a juliusi forradalom alatt a városházán X. Károly letételét kimondták, aug. 9. megesküdött a szabadelvü szellemben módosított chartára és a kamara és a szenátus által neki felajánlott királyi trónt és címet elfogadta. Új politikai rendszert teremtett, melyet «juste milieu»-nek, helyes középútnak nevezett. Amig különben L. a liberális párt soraiból választá tanácsosait (Laffltte, Barrot, Perier), jól ment minden. Később azonban, lassan bár, de mégis letért a helyes útról és utoljára, Guizot minisztersége alatt, helyeselte a sajtószabadság korlátozását és a gyülekezeti jog megszorítását. Ezért a többi pártok (legitimisták, republikánusok, bonapartisták) elidegenedtek tőle. Hiába hozatta haza I. Napoleon hamvait Szt. Ilonáról; ezzel a bonapartistákat, s ezek voltak legepésebb ellenfelei, le nem fegyverezte. 1848 febr. 24. kitört Párisban a forradalom, melynek folyamában a katonaság legyőzetett, L. pedig unokája, a párisi gróf számára a trónról lemondott és álruhában, neje kiséretében Párisból Honfleur kikötőbe s onnan pedig Angliába menekült. Később Neuilly gróf név alatt Claremontban (Windsor mellett) élt. Holt tetemét a weibridgei kat. kápolnából 1876-ban hozták vissza Franciaországba. Nyolc gyermeke volt: Ferdinánd Fülöp, orleansi herceg, szül 1810., megh. 1842 jul. 13. (neje Ilona, mecklenburgi hercegnő; fiai: a párisi gróf és a chartresi herceg); - Lujza, a belga király neje (megh. 1850.); - Mária, Sándor württembergi herceg neje (megh. 1839.); - Lajos Károly, Nemours hercege; - Klementina, Koburg-Koháry hercegnő; - Ferenc Ferdinánd, joinvillei herceg; - Henrik Jenő, Aumale hercege és Fülöp Antal, Montpensier hercege.

2. L. Albert, comte de Paris (párisi gróf), l. Paris.

Forrás: Pallas Nagylexikon