1. francia király (1830-48) az Orleans-családból, Lajos
Fülöp József chartresi (később orleansi) hercegnek, Fülöp «Égalité»-nek
legidősebb fia, anyja Mária Lujza Adelaide penthiévrei hercegnő; szül. Párisban
1773 okt. 6., megh. Windsorban 1850 aug. 26. Atyja példájára L. is csatlakozott
a forradalomhoz, elismerte az új alkotmányt, belépett a nemzetőrségbe s tagja
lett a jakobinus-klubnak. 1782. altábornaggyá neveztetvén ki, Luckner alatt egy
lovasdandár parancsnokságát vette át, majd a Kellermann hadtestében vezényelt
és részt vett a Valmy melletti ágyuzásban (1792 szept. 20.). A Jemappesnál
vívott ütközetben (nov. 6.) annyira kitüntette magát, hogy sokan a győzelmet
neki tulajdonították. Miután Dumourieznek ama kisérlete, hogy a herceget trónra
emelje, dugába dőlt, 1793 ápr. L. előbb osztrák területre, majd Svájcba
menekült, hol Chabaud Latour név alatt a reichenaui kollégiumban (Churban)
tanítói állást vállalt. Atyja lefejezése után, 1795 nov. Hamburgon át
Skandináviába utazott, midőn pedig a direktorium anyjának és testvéreinek
szabadlábra helyezését oly feltétel alatt mondotta ki, hogy hagyják el Európát:
1796 okt. Amerikába vitorlázott, honnan azonban 1800 jan. havában öccseivel
együtt visszatért Angliába. Itt a Bourbonokkal kibékülvén, öccseivel,
Montpensier és Beaujolais hercegekkel együtt visszavonulva élt Twickenham
melletti kastélyban (Londonnál) egészen amazok haláláig, 1808-ig. A következő
évben Palermóba ment, hol 1809 nov. 25. Mária Amália hercegnővel, I. Ferdinánd
sziciliai király második leányával, egybekelt. 1810. a spanyol junta
meghivására Kataloniába jött és népfelkelést tervezett Napoleon ellen, de
fáradozása kárba veszett. Napoleon bukásának hirére (1814 ápr. végén) Párisba
termett, hol XVIII. Lajos rangját ugyan elismerte, de egyébiránt hidegen és
gyanakodva fogadta. Napoleon Elba szigetéről való visszatérésének hirére L.
Lyonba sietett, hogy Artois gróffal vállvetve az ellentállást szervezze, de nem
érvén célt, visszatért Párisba, honnan azután Angliába menekült. Napoleonnek
másodszori bukása után nem tért azonnal vissza, hanem csak 1817 februárban.
Ezen idő óta idejét családja megrongált vagyoni viszonyainak helyreállítására s
gyermekeinek nevelésére fordítá; a mellett tudós és liberális körökkel
érintkezett, mindenekfölött pedig attól őrizkedett, hogy a reakcióban való
részvétel által jövőjét kockáztassa és a Bourbonokéval összekapcsolja. E
magaviseletével magára vonta a francia ellenzék figyelmét és rokonszenvét s
palotája a mérsékelt liberális párt gyülekező helyévé lett, mely céljait L.
által remélte elérhetni. Midőn 1830 jul. 29., a juliusi forradalom alatt a
városházán X. Károly letételét kimondták, aug. 9. megesküdött a szabadelvü
szellemben módosított chartára és a kamara és a szenátus által neki felajánlott
királyi trónt és címet elfogadta. Új politikai rendszert teremtett, melyet
«juste milieu»-nek, helyes középútnak nevezett. Amig különben L. a liberális
párt soraiból választá tanácsosait (Laffltte, Barrot, Perier), jól ment minden.
Később azonban, lassan bár, de mégis letért a helyes útról és utoljára, Guizot
minisztersége alatt, helyeselte a sajtószabadság korlátozását és a gyülekezeti
jog megszorítását. Ezért a többi pártok (legitimisták, republikánusok,
bonapartisták) elidegenedtek tőle. Hiába hozatta haza I. Napoleon hamvait Szt.
Ilonáról; ezzel a bonapartistákat, s ezek voltak legepésebb ellenfelei, le nem
fegyverezte. 1848 febr. 24. kitört Párisban a forradalom, melynek folyamában a
katonaság legyőzetett, L. pedig unokája, a párisi gróf számára a trónról
lemondott és álruhában, neje kiséretében Párisból Honfleur kikötőbe s onnan
pedig Angliába menekült. Később Neuilly gróf név alatt Claremontban (Windsor
mellett) élt. Holt tetemét a weibridgei kat. kápolnából 1876-ban hozták vissza
Franciaországba. Nyolc gyermeke volt: Ferdinánd Fülöp, orleansi herceg, szül
1810., megh. 1842 jul. 13. (neje Ilona, mecklenburgi hercegnő; fiai: a párisi
gróf és a chartresi herceg); - Lujza, a belga király neje (megh. 1850.); -
Mária, Sándor württembergi herceg neje (megh. 1839.); - Lajos Károly, Nemours
hercege; - Klementina, Koburg-Koháry hercegnő; - Ferenc Ferdinánd, joinvillei
herceg; - Henrik Jenő, Aumale hercege és Fülöp Antal, Montpensier hercege.
2. L. Albert, comte de Paris (párisi gróf), l. Paris.
Forrás: Pallas Nagylexikon