Lajos Szalvátor

osztrák főherceg, magyar királyi herceg, szül. Firenzében 1847 aug. 4., mint II. Lipót toscanai nagyhercegnek 3-ik fia. Egy ideig az osztrák hadseregben szolgált ezredesi ranggal, de nemsokára a természettudományok és utazásokra adta magát, melyekre vagyonát és idejét fordította. Beutazta Ázsiát, Afrikát, Amerikát és Ausztráliát, többnyire a saját vezetése alatt álló jachtján. Az utübbi éveket a Triest melletti Zindis-villában avagy a Mallorca szigetén (Balearok) épített, a nagy világ zajától félreeső kastélyában, Miramare-ban töltötte, honnan olykor-olykor a Földközi-tenger partvidékeire tesz kirándulást. Ilyen kisebb expedició alkalmával 1894. Nixe c. jachtja Afrika északi partján egy szirtbe ütközött és elsülyedt, a főherceg s kisérői azonban szerencsésen megmentették életüket. 1895-ben elkészült az uj Nixe, amelyen a főherceg a Földközi-tengert utazta be. Utazásainak eredményeit több, pazar fénnyel kiállított, többnyire saját költségén és kézirat gyanánt kiadott díszmunkában foglalta össze, melyekből a bécsi és a magyar akadémiának, szintugy földrajzi társaságoknak is adományozott példányokat, minek viszonzásául ezen intézetek tiszteletbeli tagjuknak választották meg. Főbb művei: Der Golf von Buccari u. Porto Ré (1875); Levkosia auf Cypern (1873); Jachtreise in den Syrten (1874); Eine Spazierfahrt im Golf von Korinth (1876); Eine Blume aus dem Goldenen Land oder Los Angeles (1878); Die Karawanenstrasse v. Aegypten nach Syrien (1879); Bizerta und seine Zukunft (1881); Die Serben an der Adria. Ihre Typen und Trachten (1870-79); Um die Welt, ohne zu wollen (4. kiadás, 1886); Hobarttown (1886); Paxos u. Antipaxos (1887); Lose Blätter aus Abbazia (1886). Főműve: Die Balearen. In Wort u. Bild geschildert (7 kötet, 1869-91). Külön lenyomatban jelent meg e nagyszabásu munkából: Die Stadt Palma (1882) és Die Insel Menorca (2 kötet, 1890-91); Columbretes (a. m. A kigyószigetek, 1895).

Forrás: Pallas Nagylexikon