Lakk
(persául lâk, szanszkritul lâksâ), tulajdonképen vörös
festékanyag, melyet Indiában a Ficus-féle fák gallyain élő nőstény tetvekből
(Coccus lacca) és ez állatokon kérget képző növényi nedvből állítanak elő. (L.
Fügefa, Bibortetü, Festéklakk, Gummilakkfa). Előállításának több módja van,
ilyenek a Stephens-féle, továbbá Henlay-féle szabadalmazott eljárás. Az előbbi
abból áll, hogy a rúdlakkot darabosra törik, szóda-oldattal kifőzik, a
visszamaradt gyántából pedig a festéket vizben való ismételt főzés útján
választják ki; az igy nyert sűrü folyadékot összeöntik, timsóoldattal
megtisztítják; a festék agyaggal egyesülve, tehát lakk alakjában válik ki. A
Henlay-féle eljárás szerint a darabos lakkot zsákokba, belül üres vashasábok
közé rakják, az utóbbiakat gőzzel melegítik, az igy megolvadt tömeget
hidraulikus sajtóval kisajtolják; a megolvadt gyánta, a sellakk, a zsák
likacsain kicsurog, a festék pedig a zsákban marad. A festőművészet csak ugy
használhatja, ha a gyántát borszeszben való tartósabb főzés útján egészen
megtisztítják. Az igy származó festéknek bécsi vörös vagy ofenheimi vörös a
neve és a karminlakkal majdnem vetekedik. A lakkfesték, noha nagy mennyiségben
kerül Indiából Angolországba, mégis olyan drága, hogy csakis a festészetben
használt festéket készítenek belőle.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|