Lakk

(persául lâk, szanszkritul lâksâ), tulajdonképen vörös festékanyag, melyet Indiában a Ficus-féle fák gallyain élő nőstény tetvekből (Coccus lacca) és ez állatokon kérget képző növényi nedvből állítanak elő. (L. Fügefa, Bibortetü, Festéklakk, Gummilakkfa). Előállításának több módja van, ilyenek a Stephens-féle, továbbá Henlay-féle szabadalmazott eljárás. Az előbbi abból áll, hogy a rúdlakkot darabosra törik, szóda-oldattal kifőzik, a visszamaradt gyántából pedig a festéket vizben való ismételt főzés útján választják ki; az igy nyert sűrü folyadékot összeöntik, timsóoldattal megtisztítják; a festék agyaggal egyesülve, tehát lakk alakjában válik ki. A Henlay-féle eljárás szerint a darabos lakkot zsákokba, belül üres vashasábok közé rakják, az utóbbiakat gőzzel melegítik, az igy megolvadt tömeget hidraulikus sajtóval kisajtolják; a megolvadt gyánta, a sellakk, a zsák likacsain kicsurog, a festék pedig a zsákban marad. A festőművészet csak ugy használhatja, ha a gyántát borszeszben való tartósabb főzés útján egészen megtisztítják. Az igy származó festéknek bécsi vörös vagy ofenheimi vörös a neve és a karminlakkal majdnem vetekedik. A lakkfesték, noha nagy mennyiségben kerül Indiából Angolországba, mégis olyan drága, hogy csakis a festészetben használt festéket készítenek belőle.

Forrás: Pallas Nagylexikon