Lakkbőr
A L. gyártásához a legkülönbözőbb nyersbőrök szolgálnak;
ilyenek: ökörbőrök, tehén-, ló-, borju-, birkabőrök. E bőröknek előkészítésére,
cserzésére és kikészítésére nagy elővigyázatot és gondot fordítanak. A kellően
cserzett és a lakkozáshoz előkészített bőrökre sűrü lenolajfirnászból és
koromból álló pépet kennek. Az igy kezelt bőröket megszárítják. Ezt a két
műveletet ismétlik és azután az alapot képező felületet horzsakővel kisimítják.
Erre a sima felületre reákenik az előbb említett pépet, melyet azonban kevés
terpentinnel felhigítottak. Az újból megszárított bőröket már most ismét
horzsolják s miután egy körülbelül 120 cm3 széles deszkára
felszegezték, a tulajdonképeni lakkal látják el, melyet az előbbi pépből,
berlini kékből, lenolajfirnászból és terpentinolajból kevernek össze. Minél
hígabb ez a lakk, annál ruganyosabb és fényesebb felületet alkot ugyan a bőrön,
de annál gyakrabban kell a lakkot is a bőrre felkenni. Minden kenést szárítás
követi. A szárító kamrák, illetőleg az ezek helyett használt szárító kemencék,
teljesen pormentesek legyenek. Ha a bőrök ezekből a szárító berendezésekből
kikerülnek, akkor egy kőlemezen kiterítik és iszapolt horzsakőnek finom porával
behintve, nemezronggyal ledörzsölik. Erre a célra gépeket is szerkesztettek. A
ledörzsölt bőröket lemossák, a deszkára felszegezik, lakkozzák és kezdetben 40/
R.-nál, később 50°-nál szárítják. Ezt a műveletet szükség esetében ismétlik. A
kész L.-öket a napon néhány órára kiterítik, miáltal nagyobb fényt nyernek.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|