Lakno

(Lucknow, Lakhnau), az ugyanily nevü brit-indiai diviziónak (11 666 km², 2 622 681 lak. és Oudh chief commissariatnak fővárosa a Gumtinak, a Ganges mellékfolyójának mindkét partján, több vasúti vonal találkozásánál, termékeny vidéken, (1891) 273 028 lakossal, (161 896 hindu, 104 198 mohammedánus, 5715 keresztény), jelentékeny muszlinszövéssel, ékszer-, arany- és ezüstbrokát-készítéssel, bársonyszövéssel; élénk kereskedéssel. A régi városrész kunyhókból és szűk utcákból áll. A Gumti mentén elhúzódó új város azonban palotákban is bővelkedik; ezek nagyobbára a mult század végéről valók és már düledeznek; köztük a jelentékenyebbek: az Imambara-mecset Asszaf ud-daula fehér márványból épített mauzoleumával; a Moti-Mahall (gyöngypalota) keleti kéziratgyüjteménnyel; a Dsami-Maszdsid (nagy mecset); a Kaiszarbagh (császárkert); a Szikandarbagh (Sándor-kert). A város mellett terülnek el a Csarbagh (4 kert), az Alambagh (világkert), a Konstanc-palota Claude Martinnak, egy lyoni franciának síremlékével, aki az oudhi nábobnak állott szolgálatában és kincseit Lakno, Kalkutta és Lyon városoknak hagyományozta. L. egy igen régi városnak, Laksmanpurnak helyén Akbar korában, a XVI. században alapíttatott és a mult században Delhivel versenyzett. A szipoj-lázadás alatt igen sokat szenvedett. 1857 jun. 30-án az angolokat itt a fölkelők ostrom alá fogták és azok nov. 22-én kénytelenek voltak a várost elhagyni és csak 1858 mácius 19. tudták újra visszafoglalni.

Forrás: Pallas Nagylexikon