Lakomák

ünnepélyes alkalmakból rendezett étkezések több tál étellel, meghivott vendégek tiszteletére, melyek az ókorban az isteneknek hozott áldozatokból eredtek, de már a görögöknél a jó barátok és ismerősök összejövetelein is tartattak. A spártaiak lakomái egyszerüek, a beociaiaké fényűzők voltak. A L. fényűzése a római császárság idejében érte el tetőpontját. Eleinte ülve étkeztek, később fekve; régebben csupán férfiak vettek részt a L.-on, de már az ókor második felében nők is voltak jelen pompás, különösen világos öltözetekben. A hunnok lakomái közül történeti fontosságu Attila végzetes lakodalma, melyről fel van jegyezve, hogy mig vendégei arany edényekből ettek, ő fatállal elégedett meg. A görögök- és rómaiaknál a bor, a germánoknál a sör szerepelt ital gyanánt. Asztalkendőket nem ismertek, de az egyes ételek közt letisztogatták az asztalt és étkezés előtt, valamint után mosdóvizet készített a szolganép. A lakoma már akkor is 3 részből állott: 1. előétkek, hal, rák stb.; 2. főétkek és 3. csemege, mely gyümölcs, sajt és apró süteményekből készült. Kanállal ettek, melyhez a középkorban kés, az újkorban villa került. A régi görögök vendégeiknek a lakoma végén ajándéktárgyat adtak. Az ókor nagyjai közül Sardanapal, Vitelius és Lucullus lakomái voltak hiresek. A középkor lakomáit durvaság jellemezte, a háziúr és háziasszony az asztalfőn emelvényen ültek, mellettök rang szerint a vendégek, kik közül az alsóbb ranguak a legsilányabb falatokat kapták. Az újkor lakomáit finomság és figyelmes kiszolgálás jellemzi, mely francia, angol v. orosz divat szerint megy. Az angol divat szerint az ételek az asztal közepén állanak és az nyujtja a tálat szomszédjának, akinek legközelebb esik. A magyar L.-nak felszolgálása ehhez hasonló, csak abban különbözik, hogy a háziasszony kezdi meg az egyes fogásokat. A francia csak az előétket helyezi az asztalra, az orosz pedig a konyhából azonnal körülviteti az ételt az egyes vendégeknek. L. még Lakodalom.

Forrás: Pallas Nagylexikon