Lamartine

(ejtsd: lamartin) Alfonz Mária Lajos Prat de, francia költő és államférfiu, született Maconban 1790 okt. 21., megh. Passyban 1869 márc. 1. A bellay kollégiumban tanult, azután Párisban élt, majd Olaszországban utazgatott. 1820. megjelent munkája: Méditations poétiques egyszerre híressé tette. A Chateaubriand megkezdette katolizáló esztétikai irányt követte; ez elmélkedéseiben mélyen érző sziv melankoliájának boruja sötétlik és az istenhivő áhítatos lélek vallásos hangja csendül. A természetről fejtett gyönyörü képei, stiljének szinessége, nyelvének gyöngéd bája még emelték azt a hatást, amelyet e költeményei az akkoriban a szentimentálizmus felé hajló francia kedélyekre gyakoroltak. Irodalmi sikerei révén került az udvarhoz, amely előbb nápolyi, majd londoni és végül firenzei követségi titkárul alkalmazta. 1820. fiatal angol nőt vett feleségül, akinek révén nagy vagyonhoz jutott. 1823. megjelent Nouvelles méditations poétiques és 1830. kiadott Harmonies poétiques et religieuses c. művei egyre növelték költői hírét. 1826. az akadémia is tagjai közé választotta. A politikai pályára akart lépni, de nem juthatván be a kamarába, 1832 májusában egy fejedelmileg berendezett hajón feleségével és leányával együtt keletre indult, ahol tizenhat hónapig tartózkodott. Ez utazása eredménye volt Souvenirs, impressions, pensées et paysages pendant un voyage en Orient (4 köt., Páris 1835) c. munkája, mely főkép formai szépségével ragadja el az olvasót. Keleten utazta közben odahaza képviselővé választották, s mint ilyen mindinkább az ellenzék felé hajlott. 1836. jelent meg Jocelyn (magyarra fordította Talabér György, Budapest 1863) című idillikus eposza, amely L.-t a költői dicsőség magaslatára emelte. Chute d"un ange c. nagy költeményének (1832) megjelente után L. inkább a politikai pályán működött és mint szónok jó hirre tett szert. Mindinkább hajolt a köztársasági formához és Histoire des Girondins c. (1847, 8 köt.) műve is ennek céljai szolgálatára iródott (magyarra ford. Jánosi Ferenc, Pest 1865). A februári forradalom után az ideiglenes kormány tagja és külügyminiszter lett. Nagy népszerüségnek örvendett és egyszerre tiz kerület választotta meg képviselővé az alkotmányozó nemzetgyülésbe, amely aztán a végrehajtó bizottság tagjává választotta. A juniusi zavarok alkalmával elvesztette befolyását és népszerüségét. Trois mois au pouvoir (1848) és Histoire de la révolution de 1848 (1849, magy. ford. Zsilinszky Mihály, 2 köt., Pest 1873) címü művével hasztalanul iparkodott magát igazolni. Hogy anyagi zavaraiból menekülhessen, a felületes és gyors irásra adta magát. 1849. megjelent Confidences-aiban és 1851. kiadott Nouvelles confidences-aiban ifjusága minden titkát feltárta, hogy kapóssá tegye őket. Egymásután irta Histoire de la Restauration (1852, 8 köt.), Histoire de la Turquie (1854-55, 8 köt.) és Histoire de la Russie c. történelmi munkáit, amelyeknek jövedelme mindazonáltal nem volt elégséges L. pazar életmódja költségeinek fedezésére. 1867. a kamara évjáradékot szavazott meg neki. Szobrát 1886 jul. 7. leplezték le Passyban. L. nálunk is nagyon olvasott iró volt a maga korában s egyes iróinkra, p. Eötvös József báróra közvetlen hatással is volt. Az említett magyar fordításokon kivül megvannak még: Sokrates halála (ford. Jánosi Gusztáv, Veszprém 1873); Graciella (fordította Kaposi József, Magyar Könyvesház 1855); Héloise és Abélard (ford. Erhardt, Olcsó könyvtár 1880). Kisebb lirai költeményeiből is számos van magyarra átültetve. A Kisfaludy-társaság kiadásában megjelenendő Külföldi Anthologia L. legszebb költeményeit fogja tartalmazni. V. ö. Csengery Antal Tanulmányaiban a L.-ről szóló cikket és Ujváry Béla jeles kis értekezését: A XIX. sz. francia költészetének alapvetői (L. és Hugo V., Sopron 1889). L. összes művei 1860-66. (Páris, 41 köt.) jelentek meg. Mémoires-jai 1870. és Correspondance-a (6 köt.) 1873-75. és Poésies inédites-jei (6 köt.) 1873. kerültek ki sajtó alól.

Forrás: Pallas Nagylexikon