Lambert

1. le Béghe, l. Beghinák.

2. L., Fagnanóból, II. Honorius pápa eredeti neve.

3. L. Ferenc (avignoni), előbb szerzetes, később reformátor, szül. Avignonban 1486., megh. 1530. Ferencrendi szerzetes volt, mignem Luther iratai által lelke megragadtatván, a zárdát 1522. elhagyta s Svájcba, majd Németországba ment. A hombergi zsinaton az általa Paradoxa cím alatt kiadott 158 reformátori tétel lelkes védelmezésével tünt fel; a következő évben az akkor alapított marburgi egyetem rendes tanárául neveztetett ki, itt működött haláláig. V. ö. Baum, Fr. Lambert von Avignon (1840) Hassenkampf, Fr. Lambert von Avignon (1860).

4. L. János, angol tábornok, szül. Yorkshire-ban 1619., megh. St. Nicholas szigetén 1683. A polgárháboru kitörésekor a parlament pártjára állt s Cromwellt támogatta Skócia leigázásában, de midőn (1657) a parlament a koronát Cromwellnek fölajánlotta, L. ezt a leghevesebben ellenezte. Amint Cromwell Rikárd, atyja példájának ellenére, hatalmát nem a hadseregben, hanem a parlamentben kereste, L. volt az emiatt fellázadt csapatok vezére, s Rikárd eltávolítása után (1659) a csonka parlament őt nevezte ki a sereg második parancsnokává. Ekkor L. megkisérlette egy katonai köztársaság alapítását, de a Skóciából visszatérő Monk megverte, elfogatta és (1660) a Towerbe záratta. Kiszabadulva, újra felkelést szervezett, de elfogták s felségárulásért halálra is itélték; ekkor L. királyi kegyelmet kapott és Guernseybe, majd St. Nicholas szigetére ment számkivetésbe, hol meg is halt.

5. L. János Henrik, német bölcsészeti és matematikai iró, született Mühlhausenban 1728 aug. 26., megh. Berlinben 1777 szept. 25. Teljesen saját erejéből küzdötte fel magát; 1765. mint a tud. akadémia tagja Berlinben telepedett le, hol Nagy Frigyes többszörösen kitüntette. L. éleselméjü fizikus és matematikus és eszmedús filozofus, és irodalmilag fölötte termékeny. Csillagászati érdemei különösen a fotometriai elmélet megalapítása, az üstököspályák tanulmányozása és kozmologiai, Kantéval sok tekintetben rokon nézetei terjesztése. E hármas érdemet legjobban jellemzi három fő munkája: Photometria (Augsburg 1760); Insigniores orbitae cometarum proprietates (u. o. 1761) és Cosmologische Briefe (u. o. 1761). Filozofiai művei közül említendők: Neues Organon, oder Gedanken über die Erforschung und Bezeichnung des Wahren (Lipcse 1764, 2 köt.); Logische und phil. Abhandlungen (Dessau 1782-1887). L. egyszersmind a geográfiai térképek hálózatának beható tanulmányozója s sok általa felfedezett fontos vetítési mód nevéhez fűzötten ma is van alkalmazásban. V. ö. Lepsius, J. H. L. (München 1881).

Forrás: Pallas Nagylexikon