Lamont

(ejtsd: -mon) János, skót eredetü német fizikus és csillagász, szül. Braemarban (Skócia) 1805 dec. 13., megh. Münchenben 1879 aug. 6. Miután Regensburgban a skótok kolostorában tanult, 1828. a bogenhauseni obszervatorium segéde, 1835. annak igazgatója és ugyanazon évben a müncheni egyetemen a csillagászat tanára lett. L. a bécsi tudományos akadémiának is rendes tagja volt. Az obszervatorium refraktorával a ködfoltokat és csillaghalmazokat sikeresen vizsgálta, számos hely számára határozta meg a magnetikus állandókat, célszerü új magnetikai eszközöket szerkesztett. Különösen említendő a tőle szerkesztett magnetikai utazó teodolit a mágnesdeklináció meghatározására. Nevezetes művei: Handbuch des Erdmagnetismus (Berlin 1848); Astronomie und Erdmagnetismus (Stuttgart 1851); Handbuch des Magnetismus (Lipcse 1863-1867); Hohenpeissenberger Beobachtung (1792-1850); azonkivül számos értekezés szakfolyóiratokban, meteorologiai észlelések, csillagjegyzékek stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon