Lánchajózás

A kapaszkodó hajózásnak az a módja, midőn a hajón alkalmazott gőzgép hengereket forgat, melyekre végnélküli lánc vagy többszörösen feltekerve s a lánc a befutandó egész út hosszában a mederben kifeszítve s mindkét végén megfelelően lehorgonyozva van. Az igy mozgásba hozott hajó vontatóul szolgál, melyhez az egy v. több vontatandó hajót (az uszályt) akasztják. A lánchajót azon alakjában, amint az ma is mintául szolgál, Dietz bordeauxi mérnök alkotta meg, 1846. elkészítette Austerlitz nevü hajóját s ezzel a Szajnán Páris alatt a Tournelles híd és Charenton között kezdett közlekedni. A Dietz-féle hajók lapos fenékkel s mindkét végükön kormánylapáttal vannak ellátva. A gép a fedélzet alatt van elhelyezve, a kazán a hosszusági középvonalon kissé kivül van, hogy a láncnak útjában ne legyen. A lánctekerő-készülék a födélzet közepén elhelyezett vizszintesen s egymással párhuzamosan fekvő két hengerből (l. Láncdob) áll. E hengereket két nagy fogaskerék hozza forgásba, melyek egy forgattyugörgőt érő harmadikba fogókodnak s ezzel erőáttétel jön létre. Ez az áttétel kettős, egyik kisebb, másik nagyobb átmérővel, ugy hogy a dobok különböző sebességgel járhatnak. A lánc, melynek egyes szemei 20-30 mm. átmérőjüek, a hajó hossztengelye irányában, a fedélzetre erősített vezető csigák segélyével van a két láncdobra vezetve, azután a hajó hátsó fedélzetén csigákon végig fut s a hajó farán a mederbe ereszkedik. Az egyik hengert fogaskerékáttétel a gőzgép forgatja. A lánc a hengerekre feltekertetvén, a hajó kapaszkodójául szolgál. A csuszamlás megakadályozása céljából a láncot a dobokon négyszer-ötször körültekerik és a dobok a láncszemeknek megfelelő barázdákkal vannak ellátva. A L. terén a franciákat csakhamar követték Belgiumban, Hollandiában, Németországban. A Dunán a L.-sal az első cs. kir. szabadalmazott Dunagőzhajózási társaság tett kisérleteket 1871. Pozsony és Dévény között. Később a láncot egészen Bécsig hosszabbította meg s ezen a Duna-szakaszon 1890-ig tartotta üzemben. 1883. Bécs és Ybbs között 131 km., 1892. pedig a passau-regensburgi szakaszon 122 km. hosszban fektette le a láncot, összesen 7 lánchajót tartván üzemben.

Lánc helyett a drótkötelet legelőször De Mesnil Oszkár báró alkalmazta Belgiumban 1865-ben. A drótkötél feltekerésére csíptető készüléket alkalmazott, aminőt Fowler használt gőzekéinél s Clip-drum-nak nevezett. Ez a készülék egy 183 cm. átmérőjü vájatos hajtókerék talpmélyedéseibe alkalmazott számos öntöttvas csíptetőből áll. A csiptetők acéltengelyeken forognak s a kerék forgása irányában tekintve, szarvaknak látszanak, melyek a közéjük vezetett kötél nyomására alul engednek s ugyanakkor felülről épp oly mértékben egymáshoz közeledve, a kötelet akkép szorítják, hogy a kerék félkörülete elég annyi kapaszkodást előidézne, melynél fogva a hajónak és uszálynak vontatása eszközölhető. A Dunán csak rövid éltü kisérletképen voltak drótkötél-hajók alkalmazásban. A drótkötél-hajóknál két különböző szerkezetet használnak. A hajtókorong az egyiknél a hajó egyik külső oldalán függélyesen áll, a másiknál a fedélzet közepén vizszintesen fekszik.

A L. - ideértve a drótkötél-hajókat is - folyamokon akkor előnyös, ha nagy vizsebességet kell legyőzni, vagy ha a meder sekélysége miatt megfelelő erejü kerekes vagy csavaros gőzösök nem alkalmazhatók tömeges vontatásra. Csatornákban különösen a csatorna fenntartása szempontjából mutatkozik e rendszer előnyösnek. Ugyanis a partot egyedül a hajótest által kiszorított viz mozgásával érinti az ily hajó s igy távolról sem rongálja azt annyira, mint a kerekes v. csavaros gőzös, mely hullámokat ver. Ezenkivül az ily hajó sekélyebben is járhat, miután kormányzásának könnyüsége a kellő lassu járás mellett nem kivánja a mélyebb gázlást. Végül, ha a L. a lovas vontatást helyettesíti, mellőzhetők a vontató utak, s ezáltal nemcsak a fentartás olcsóbb, hanem az a kényelem is biztosítva van, hogy az állomások szükséglet és tetszés szerint egyik vagy másik parton állíthatók fel és zavartalanul használhatók. Bárhol is azonban mindig csak akkor van e rendszer indokolva, ha tömeges szállítmányok állandóan élénk forgalmat biztosítanak, mert a kapaszkodó eszköznek (láncnak v. drótkötélnek) beszerzési és fentartási költségei igen tetemesek, ugy hogy a csekély fütőanyagban rejlő előny csak a folytonos kihasználás mellett érvényesül elegendő mérvben s biztosítja ezen rendszernek versenyképességét. Mióta azonban a hajózási utak megfelelő szabályozások által tetemesen javíttattak s mélyebben gázló nagyobb gőzösöket lehet használni s mióta gőzhajókon a compound és a triplex expanziós gőzgépeket előnyösen alkalmazzák és a szénfogyasztást a régi gépekkel szemben, hasonló teljesítmény mellett, csaknem felére csökkenteni sikerült, a L. előnye a verseny terén mind alább szállt.

A L.-nál az elektromos erő alkalmazásával Galliot francia mérnök tett kisérletet. Berendezése annyiban tér el a közönséges lánchajóétól, hogy a láncdob hajtására nem gőzgépet, hanem elektromótort alkalmaz, melyhez a szükséges áramot a part mentén elhelyezett földfeletti vezeték útján, turbinákkal hajtott központi telepből vezeti. Gyakorlati alkalmazása a francia kormány által a Bourgogne csatornába vétetett kilátásba.

Forrás: Pallas Nagylexikon