Landesmann Henrik

Német iró, aki Hieronymus Lorm álnéven adja ki munkáit, szül. Nikolsburgban (Morvaország) 1821 aug. 9. Egészen az irodalomnak él, 1892 óta Brünnben; 1846-ig Bécsben, 1848-ig Berlinben, 1873-ig Badenben és 1892-ig Drezdában lakott. Már 15 éves kora óta süket és majdnem egészen vak. Rendkivül sokat és sokfélét irt: elbeszélő költeményeket versben és prózában, filozofiai, esztétikai, irodalomtörténeti stb. műveket, vígjátékokat és regényeket stb. Széles műveltségü, gondolkodó fő, kire előbb Darwin és Schopenhauer nagy hatással voltak, de később szakított pesszimista világnézetökkel. Költői műveinek főgyengéje, hogy a filozofáló és moralizáló elem tulságos tért foglal el bennök. Költeményei 1892. jelentek meg 6. kiadásban. Regényei: Ein Zögling des Jahres 1848 (1855, 4 köt., 3 kiad. e címen: Gabriel Solmar 1863); Der fahrende Geselle (1884); Vor dem Attentat (1884); Auf dem einsamen Schlosse (1887) stb. Novellái: Am Kamin (1857, 2 köt.); Intimes Leben (1860); Das Kopftuch der Madonna (1887, jutalmazott pályamű) stb. Szinművei: Der Herzensschlüssel, Das Forsthaus, Die Alten und die Jungen (1875). Filozofiai főművei: Philosophisch-kritische Streifzüge (1873); Geflügelte Stunden (1875, 3 köt.); Der Abend zuhause (1881); Der Naturgenuss (1876) stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon