Landshut
az ugyanily nevü járás székhelye és a bajorországi
Alsó-Bajor-kerület fővárosa az Isar és vasút mellett, (1890) 18 862 lak., gép-,
kötél-, dohány-, sörgyártással, kémiai iparral, nagy malmokkal; élénk ló- és
szarvasmarha-vásárokkal; a különböző nép- és középiskolákon kivül gazdasági,
gyümölcstermelő- és agyagipariskolával; képtárral és egyéb gyüjteményekkel
rendelkező történelmi társulattal; gazdasági, ipar- és botanikai egyesülettel.
L. régi és újabb szép épületekben aránylag igen gazdaság; legkiválóbb épületei
és műemlékei: a szt. Márton-templom a XIV. és XV. sz.-ból, 133 m. magas
toronnyal, szép kőoltárral 1424-ből, Scheerertől származó üvegfestményekkel; a
szt. Jodok-templom a XIV. sz.-ból, Sickinger, Eberhardt és Schuler által
készített szép oltárokkal; II. Miksa király bronzszobra Bernhardtól; a
városháza Seitz és Spiess festette freskókkal és gót homlokzattal; a tanácsház,
szép renaissance-épület oszlopcsarnokkal és pompás termekkel. Az 1800.
idehelyezett egyetemet 1826. Münchenbe vitték át. A város tőszomszédságában van
Trausnitz vára, bajor fejedelmi kastély (1204-ből) szép festményekkel és
famunkákkal, architektonikus szempontból jelentékeny kápolnával és a II. Lajos
számára berendezett pompás lakosztállyal. Valamivel távolabb vannak az Isar
mellett Wolfstein romjai, ahol 1252. Kpnradin, az utolsó hohenstaufi született
L. 1255-1504-ig Bajor-L.-nak volt a fővárosa. V. ö. Wiesend, Topogr. Gesch. v.
L. (1858); Kalcher, Führer durch die Stadt L. (1888).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|